Havas Henrik két évtizede vette fel a büdös bunkó álarcát. Eleinte még szórakoztatónak és úttörőnek számított a média karót nyelt és rezzenéstelen arcú munkásokkal telepakolt egén, mára azonban egy sulykot elvető, irritáló „hüdelazavagyokbazzeg” figura jön át a képernyőn.

Tipikus esete annak, amikor valaki olyan hosszú ideje játszik egy szerepet, hogy azzal a végén azonosul. Így a korábbi önirónikus viselkedés, méretes önparódiává vedlik át. 

A sztori mindenkinek ismerős, a csapból is ez folyik, ám mindig vannak újszülöttek (by Vitray), így bevezetnék egy cseppet. A bezárásra ítélt Lengyel Gyula Szakközépiskola igazgatóhelyettesét, annak egy sajátos tiltakozási módot választó tanárát, valamint egy korábbi nebulóját látták vendégül a Mokkában. Az intézmény második embere szabadkozott, hogy bokros teendői és vékony testalkata nem tenné lehetővé, hogy ne vegyen magához ételt, így nem tud szolidaritást vállalni kolléganőjével. Erre a tapló műsorvezető (mintha zs. kategóriás, korlátozott szürkeállományú celebekkel beszélne) egyből replikázott a megszeppent munkabeszüntető hölgy felé: „Önnek a férje is örülhet, azt hiszem, hogy gyakrabban kellene éhségsztrájkolni, most nem akarok ezen ironizálni, tényleg van miből”. 

Tette mindezt úgy, mielőtt meggyőződött volna, hogy a porig alázott személynek van-e férje, elvált, esetleg özvegy. Persze, ha harmonikus házasságban él, akkor sem tudhatjuk, hogy mely formákat részesíti előnyben a hitves. Önmagát az újságírás Olümposzára képzelő megfakult sztárt, az önértékelése mellett, ezúttal az arányérzéke is cserbenhagyta. A megbántott tanárnő zsírszövet-mennyisége egyáltalán nem mutatott az átlagostól lényegesen elütő, feltűnő mértéket (azt hiszem így mondja az amerikai PC). 

Minden tényező médiaszereplő kiképzőjét, talán figyelmeztethetnék arra a szakmai axiómára (kommunikáció-elmélet, 1. óra), hogy egy riportalanynak csak a teljesítményébe, érvekkel alátámasztva illik belekötni, és nem egyéb mellékes (pl. kinézet) körülményekbe. Vajon van olyan földi halandó, aki a tudományterületének felkent papjával közölni mer bármit is?

(Blogter, 2007. január 25.)