Ne kerteljünk: a roma integráció szekere megrekedt a kátyúban. A felzárkózás, a polgárosodás útja hepehupás, az európai és a cigány kultúra értékeinek közeledése távolibbnak tűnik, mint valaha.

A cigány társadalom erősen hierarchizált és tekintélyelvű, ezért a modernizációját is csak felülről lehet levezényelni. A romák jelentékeny hányada szinte törzsközösségben él, a külső csoportok tagjaitól (a nem közéjük tartozóktól) nem fogadnak el semmiféle utasítást, vagy mintát. Így az is teljesen világos, hogy integrációjuk (esetleg asszimilációjuk) keresztülvitele csak egy felvilágosult, a problémák gyökerével abszolút tisztában lévő cigányelit segítségével eszközölhető ki. 

A gond éppen itt kezdődik, ugyanis legnagyobb kisebbségünk vezető rétege mintha egy távoli galaxison élne, fogalma sincsen lemaradásuk fő okairól. Felelősségáthárítás, a többségi társadalom hibáztatása, és legfőképpen csodavárás az van, helyes diagnózis és cselekvés annál kevésbé. Ki kellene már mondaniuk, hogy a cigányság hátrányos helyzetéért leginkább maga a cigányság a felelős.

Viszont ezen előrevivő hozzáállásnak a nyomvonalait sem fedezhetjük fel, ha roma főemberek megnyilvánulásait figyeljük a médiában. Lássunk néhány közelmúltbeli példát, micsoda abszurd gondolatok szökkennek szárba Közép-Európa eme zűrzavaros talaján. 

„Roma törvény, hogy nem adják ki egymást”. Ez az épületes mondat Balogh Jánosné (hevesi Cigány Kisebbségi Önkormányzat) száját hagyta el, miután a polgármester levélben vonta felelősségre, miképpen lehetséges az, hogy a helyi romák körözött bűnözőket bújtatnak a rend őrei elől. Nem mellesleg a kisebbségi önkormányzatoknak pont az lenne az értelmük, hogy hidat képezzenek a hatalom és a minoritás között... 

„Komoly konfliktus alakult ki két környékbeli társaság között, ezért úgy döntöttem, mint sok más alkalommal, ismét elmegyek békíteni a feleket. Szándékomat jelezte a nálam lévő vajdabot is”. Ez az önmagában dicséretes vállalkozás Kállai Csaba nevéhez fűződik. Viszont, ha hozzátesszük azt, hogy a fentieket a tavaly júliusi siófoki sáskajárásra értette, melyet az enyingi maffia rendezett és ő, az országos cigányvajda vezetett, akkor már sokkal inkább üres védekezésként, olcsó magyarázkodásként értékelhető nyilatkozata. Ha akarjuk elhisszük, ha akarjuk nem... 

 „A romákat 1000 környékén űzték el indiai őshazájukból az angolok”. Ez az eddig ismeretlen történelmi adalék Rostás-Farkas György író, újságíró agyszüleménye, aki Havas Henrikkel vitatta meg a cigányság helyzetét a Story TV-ben. Az úriembert egyébként a romák históriájának legfelkészültebb szakembereként tartják számon. 

„Például uszodaépítéssel és angoltanárok alkalmazásával lehetne útját állni a magyar gyermekek elvándorlásának”. Állította Mohácsi Viktória, EU parlamenti honanya, Szepessy Zsolt monoki polgármesternek, aki arra panaszkodott a brüsszeli elefántcsonttoronyban dolgozó politikusnak, hogy a magyar szülők kiveszik a helyi általános iskolából gyermekeiket, így szegregált, színtiszta cigányosztályok jönnek létre. Mohácsi törvénytelenséget, jogellenességet kiáltott, ám a miértek nem különösebben érdekelték a jogvédőt. 

„A mai állapot a pártoknak köszönhető; kilencven százalékban őket, tíz százalékban a cigányokat terheli a felelősség”. Festette fel a kiújuló magyar-cigány ellentétek fő okait Kolompár Orbán, aki ezzel egyszersmind le is vette a felelősséget önmaga válláról. 

„Ismételten jobbot nyújtunk tízmillió magyarnak, mert még van esély, hogy összefogással kilábaljunk a bajból. A cigányság nem először kínál jobbot, de azt eddig még soha senki nem fogadta el". Eme gyöngyszem Aba-Horváth István műve, aki az EU-Roma Országos Egyesület elnöke. Az elmúlt hetek fejleményei tükrében kissé szürreálisan, hogy azt ne mondjam cinikusan hatnak míves mondatai. 

„A körülmények, a részletes vizsgálatok nem történtek még meg, nem tudjuk ki indítványozta, hogyan és miféleképpen történt az egész cselekmény”. Kommentálta Marian Cozma kivégzését Kozák János, a jónevű Magyarországi Cigányok Független Érdekvédelmi Szövetségének elnöke a Napkeltében. 

Sajnos, a kisebbségi vezetők közelmúltbeli intellektuális tevékenysége mindössze arra korlátozódott, hogy tízmilliós Mercedeseikkel a Magyar Gárda által „meglátogatott” falvakba kocsikázzanak és feltüzeljék a frusztrált lakosságot. Könnyen beláthatjuk: ez édeskevés.

(Blogter, 2009. február 13.)