Sokat elárul egy országról, ha a legértékesebb exportcikke egy csődör. Aki ráadásul annyira magyar, amennyire szerény személyem mongol. Bár most nem a villámléptű mén sikereinek társadalom-lélektani vetületén szeretnék élcelődni, illetve nem is sportszakmailag kívánom elemezni a paripa futásait, ott van arra Fajkasházsi Teddi. Inkább a vasárnapi futam körítésének szarvashibáit hánynám tollvégre.

Ad 1. A galoppverseny mintegy 25 ezer főnyi drukkerhada egy emberként kívánta felrakni utolsó összekuporgatott garasát a multikulturális állat (angol-ír szülő, belga-francia zsoké, szlovák állampolgárságú tulajdonos, magyar edző) győzelmére. Sokat nem kockáztattak, elvégre Dózi állítólag verhetetlen. Igen ám, csakhogy a Kincsem Park számítógépes rendszere a túlterheltség hatására összeomlott. Ez lefordítva annyit tesz, hogy mindenki visszakapta a feltett pénzmagját, oszt’ mehetett Isten hírével. Tulajdonképpen nem is csoda, hiszen egy átlagos lovinapon pártucat nyugger fater poroszkál, az elektronika erre a nagyságrendre van belőve. Ettől függetlenül ez Empire State Building nagyságú ciki. 

Ad 2. Folytassuk ott, ahol az előbb berekesztettük. Ismét azok a fránya masinák... Világhírű patásunk 52.6 másodperc alatt repesztette végig az egy kilométeres távot, szóltak az első híradások. Majd másnap pontosítottak a szervezők, kiderült: nem annyi, az annyi. No nem egy századmásodpercet tévedtek, hanem két egész másodpercet, így az idő 54,6-re módosult. Amúgy a XXI-ik században járunk, a fotocella és a célfotó korában, igaz ez akkor is nehezen volna magyarázható, amennyiben hajlott korú pályabírók stopperrel igyekeznének leképezni a valóságot. A gikszer okát persze mi, egyszerű halandók nem tudhatjuk, ám F.T. biztosan levezeti majd a szatirikusnak nevezett, állami finanszírozású lapjában (ide a rozsdás bökőt, hogy lesz ebben a firkálmányban Wagner, illetve sakk is). 

Ad 3. Nem árt megemlékezni kis magyar abszurd-összeállításunk legmókásabb pontjáról sem, miszerint a csodaló három patkóval sprintelt be a célba, ugyanis bal első lábáról leesett a futóeszköz. Hát micsoda kontár munka ez kérem? Másfél milliárdot ér a jószág, és nem tudnak mellé egy patkolásban kompetens figurát szerződtetni? Persze ez így a humor melegágya, ám ha kitörte volna nemesfém értékű bokáját, már lényegesen kevesebb arc görbült volna mosolyra. 

Ad 4. Bonuszként tekintsük meg Mikóczy Zoltánt, Overdose tulajdonosát, aki a verseny másnapján enyhén (?) illumináltan nyilatkozott a Napkeltében. Remek PR, annyi hétszentség. 

UI: Vajtó Lajos pedig haladéktalanul monnnnnyon le!

(Blogter, 2009. április 23.)