Kint egészen extrém hangokat csihol ki magából a szél, majd mivel ilyen a kedve megcsavarja a fákat, végül jó adag kilengésre kényszeríti a villanyoszlopokat. Hát persze, hogy az a csúnya EMBER a hibás, hiszen beavatkozott a természetbe, meg globalizáció, meg fogyasztói társadalom, meg istennyila.
A bilincsbe vert regnáló polgármester látványát eddig legfeljebb egy fikciós hollywoodi tanmesében élvezhette a honpolgár, a való világban semmiképp. A három évtizede változatlan establishmentünk hanyatlása ezzel végképp elkezdődött, így a gazdasági világválság akár tisztítótüzet is hozhat.
Vona gruppenführer nem kerülgeti a forró kását, egyből belecsap a lecsóba, ő bizony felgyújtaná, ledózerolná, és bónuszként sósavval feláztatná a két mamut televíziós csatorna székházát. Elmentek otthonról, édesfiam?
Akinek eddig bármilyen kételye lett volna afelől, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetségének vezetése a törzsfejlődésben három évtizede megrekedt, szerepét túljátszó, pogácsazabáló szenilis öregurak gyülekezete, az szégyellje magát, de nagyon. Vezeklésül tegye be lejátszójába a „Celeb vagyok,…
Délutáni semmittevésem tetőpontjaként gyanútlanul beleszippantok a vizuális újságírás csatornabűzébe, kezem úgy jár a távirányítón, akár egy szerencsétlen Parkinson-kórosé. Végül rálelek a 12-25-ös kiscsaj korosztály numero unojára, a VIVA TV-re, ahol a foglalkozására nézve médiaprosti celebgyerek…
Ugyan elterjedt sztereotípia, miszerint egy humán beállítottságú fószernak segédfogalma sem lehet a számtanhoz, ám a televízióban, nagy nyilvánosság előtt, illene már tisztában lenni a másodikos általánosban okított matematikával.
Az élő legendák nehezen viselik, ha arcukba mondják a frankóságot. Ami nem csoda, hiszen hosszú évtizedek óta kizárólag hajbókolásban van részük pályatársaik irányából.
Cirka három évszázaddal a felvilágosodás után reneszánszukat élik a hóbortos babonák, példának okáért a varázsgömbös csiribú-csiribá, a tarot-kártyás jövőbelátás, vagy a tévén keresztüli távgyógyítás. A fellendülőben lévő hókuszpókusz-ipar napjaink talán legnagyszerűbb befektetése, csekély induló…
Anómiás közállapotaink kiváló röntgenfelvétele a csapvízből is ömlő drog-sztori. A gordiuszi csomóvá duzzadt szappanopera szálainak kibogozását jómagam Nobel-díjjal respektálnám, ám borítékolható, hogy nem fogunk tisztábban látni a kálváriában, mint a szmogtól fuldokló pekingi turista.
A kvízkirály egy tornádó erejével rombolja le három évtized alatt, szorgos hangya módjára felépített imágóját és hitelességét. Kár érte.
Problémád akadt a szomszédoddal? Megszondáztat a zsaru? Szekundával jutalmazott a tanerő? Vagy csak antipatikus az utcán veled szembejövő, akin ráadásul nincs sapka? Ne tétovázz, hajíts a képükbe tojást, hiszen cselekedeted pusztán a véleménynyilvánítás egyik formája.
Mikor Lakat T. mestert látom a dobozban, mindig reménykedek benne, hogy a műsorrész alatt majdcsak berobog egy torzonborz parókás fazon, kezében pihentetve a Forma 1-es eredményhirdetések alkalmával megcsodált orbitális nagyságú pezsgőt, lenyugtatván és egyben katarzist okozva a publikumnak: csak…
Jakupcsek művésznő valamely rejtélyes okból kifolyólag, szakmáját nem Anettka és Gerencsér Tomi mellett gyakorolja a Budapest TV-n, nem is Bunyós Pityut konferálja fel a tunyogamatolcsi művházban, hanem sok szinttel a képességei felett, az élvonalbeli kermédia presztízsműsorában bosszantja az…
Hunnia taposómalmában ezúttal két feszültséggócra irányították rá a reflektort, Ungváry Rudolfra és Bayer Zsoltra. A gyűlöletgenerátor-párosra szerencsésebb történelmi fejlődési országokban a margó széléről bégető birka stigmáját ragasztanák, ám errefelé (e megrekedt fejlődésű balkáni honban):…
Kissé megkésve és molyszagúan taglalom az alábbi cselekményt, de a születésnapi felköszöntéseknél (vagy a névnapi?) is van az a bizonyos „nyolcnapos szabály”, úgyhogy rá se ránts.
Az amerikai elnökválasztás tétjét némileg csökkenti (legalábbis innen, Európából) az a furcsaság, hogy a topjelöltek között ezúttal nincsen enyhén szellemi fogyatékos, texasi fegyverlobbista vagy olajmaffiózó. Sőt, tulajdonképpen a bőség zavarával küzdenék, ha lenne szavazati jogom, így viszont tét…
Mindössze két hét csordogált le az esztendőből, ám közéleti huszáraink ahelyett, hogy téli álmukat brummognák, e rövid intervallum alatt is emberöltönyi hülyeséget, inkompetenciát, demokráciadeficitet halmoztak fel Kurvaország szemétdombján. Vegyük lajstromba az év eddigi legirritálóbb arcait.
2007. december 29-én jobblétre szenderült a Lévai Balázs vezette Dob+Basszus című, zenetörténeti televíziós műsor.
Aki szerint Sas József társulata minőségi szórakoztatást nyújt, és a humor magasiskoláját mutatja be, az kérem jelentkezzen íziben a jól megérdemelt pofonadagjáért, utána pedig bűnbánata jeléül térdepeljen három napig száraz kukoricán.
Napkeltét nézni hasonlóan veszélyes vállalkozás, mint misszionáriusként Kandahar környékén téríteni, mégis érdemes néha megmártózni a BBC reciprokának ciánszennyezett medencéjében.
Berekesztette a részvényei iránti kereskedést az Apokalipszis Rt. (korábban: Demokrácia Rt.), Magyarország legkritikusabb, intellektuálisan igazán figyelemreméltó médiaterméke.
Nem rózsás leányálom Szetey Gábornak lenni ezekben a napokban. Egyrészt nemi identitásáért köpködnek rá comingoutja óta, ami egy Kultúrországban nonszensz, másrészt Feri bohóc olyan kisded játszmákhoz használja fel, amelyekhez aligha fűlik a foga, viszont fegyelmezett kormánykatonaként eltűri a rá…
Egy tisztességesen kivitelezett éhségsztrájk elvileg két végkifejlettel zárulhat. 1. Az önsanyargatás ezen formájával a közfigyelmet felkeltő delikvens ügye hipp-hopp megoldódik, zsarolása megértő fülekre talál, happy end és halleluja. 2. A korgó gyomor, és a legyengülő szervezet látványának…
Bizonyára frusztráló lehet, ha egy ügyvéd ötvenegynéhány éves korára nem tudott Zamecsnik Péter, Magyar György, vagy legeslegidősebb Bárándy-szerű ismertséget, humántőkét, presztízst és vaskos bankszámlát felhalmozni.
Eddig sohasem próbáltam teljesen elzárni magam elől a médiacsapot, imigyen érdekes kísérletnek ígérkezett két hetet a közéleti bohózatot száműzve, kizárólag a napsütés, a koktélok, és a frissítő hullámok igézetében tölteni, mindezt az újra felkapottá váló Magyar-tengeren.
Egy hangyányit bulvárízűre sikeredett ez a cím, kár volna tagadni. A Blikk Elvis Presleyvel, illetve Zámbó Imrével kapcsolatosan szokott hasonlóan furfangos cikkezdést produkálni, jómagam maradnék a politika szabta behatárolt kereteken belül.
Ezer bocs Czigány Györgytől, a múlt rendszer legendás műsorvezetőjétől, hogy méltán népszerű vetélkedőjének címét pofátlanul lenyúlom, de mégiscsak ezt kérdezte szombat este a sokmilliónyi európai zeneszerető a karosszékben ülve, a dobozt bámulva, és sört vedelve. Az öreg kontinens szinte valamennyi…
Ritkán látható nemzeti egység bontakozott ki a hátunk mögött hagyott hét folyamán. A fakabátok így, a zsernyákok úgy, kiben bízzon az embör, ha bennük nem, szólal meg nemre, korra, szociális helyzetre, lakóhelyre, és IQ-ra való tekintet nélkül az okostojás-kórus, és a kevéssé kompetens figurák…
Demcsák Zsuzsa hat közepesen érdekes posttal ugrott fejest a blogtársadalom víz nélküli medencéjébe (azóta egy bejegyzése a delete gomb áldozata lett, hála az Index lejáratásának). A naplótörténeti esemény március 6-án rengette meg a szájberemberek ingerküszöbét, viszont azóta sem kép, se hang, a…
Ha a fejem a böszmeségtől parázslani tudna, már bizonnyal kiskanállal seperték volna fel a belőlem megmaradt hamut a szimpatikus arcú hullaszállítók, a rideg parkettám barátságtalan felszínéről.
Oázisként tűnik fel a magyar elektronikus média sivatagában a Demokrácia Részvénytársaság című rádióműsor, a Pont FM 88.1 (ex-Budapest Rádió) kínálatában. Az alternatív körökben jól ismert, a kissé hebrencs Puzsér Róbert (két tettestársával karöltve) minden hétköznap kora este mutat egy jó nagy adag…
Érdekes, szinte pótolhatatlan képződmény a BLOGTER horizontján a notórius gyűlölködők, numerikusan nem túl nagy, ám annál hangosabb tábora. Ők azok, akik szellemi kapacitás híján vagy csak pusztán lustaságból, kizárólag kommentárokkal teszik le a névjegyüket, önálló postokkal nem színesítik a…
Ha egy sportriporternek álcázott csiripelő plasztikbaba, még a legendás Vitár Róbert szakmai nívóját sem képes katapulttal megközelíteni, ott nem ártana egy alaposabb önvizsgálat.
Örök axióma: hiába van szekérderéknyi fizetőeszköz a svájci bankszámládon, attól még mozoghatsz elefántként egy számodra ismeretlen, ám meghódítani kívánt területen. A porcelánbolt szerepét ezúttal az ingoványos médiamocsár vállalja magára, míg ormányos emlősünk a Széles Gábor nevet kapta a…
Hű lenyomata az ország morális állapotának, hogy Moldova György lassan százezer eladott példánnyal büszkélkedhet, Kádár Jánosról készült fércművéből. Tudományos munkának nevezni súlyos sértés lenne a történészszakmának, talán a velejéig hamis illúziók életben tartására alkalmas firkálmány lehetne a…
A suszter jobb, ha marad a kaptafánál... Hiszen csak egy kontár keveri össze a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat, képzeli magát rendőrségnek, ügyészségnek és bíróságnak egyszerre (Montesqieu forog a sírjában).
Szikora Róbertről köztudott, hogy két remekbe szabott koncert között felkeresi a legközelebbi katolikus templomot, és meggyónja a celebélet földi hívságaival együttjáró bűneit. Jól reprezentálja az átlag hívőt, míg saját magát tüzes korbáccsal ostorozza, addig az Isten földi szócsöveként funkcionáló…
Havas Henrik két évtizede vette fel a büdös bunkó álarcát. Eleinte még szórakoztatónak és úttörőnek számított a média karót nyelt és rezzenéstelen arcú munkásokkal telepakolt egén, mára azonban egy sulykot elvető, irritáló „hüdelazavagyokbazzeg” figura jön át a képernyőn.
Elgondolkodom, mit tennék Pilhál Györgynek, a Magyar Nemzet publicistájának a helyében, ha olyan szerény szellemi munícióval és tollforgatói képességekkel eresztettek volna utamnak, mint őt. Biztosan az újságírás lenne számomra a legmegfelelőbb hivatás?
Kéri László berobog öt közéleti figura és egy hibbant műsorvezető közé, oszt’ majd jól megmondja. Farkasházy Teddy távollétében szükség van egy agyra a szoftverhiányos környezetben.
Egy kamaszlány, a felgyülemlett sokéves megaláztatás hatására, leszúrta vadbarom apját. Tiszta sor. Mi mást tehetett volna, ha az őt megvédeni hivatott gyámügy, rendőrség, iskola, rokonok, szomszédok bokros teendőiktől vezérelve, egy sündisznóra hajazva húzzák be fülüket-farkukat.
Van abban valami diszkrét kádári báj, hogy Dévényi Tibor, az előző világrend nagy kreálmánya, a megváltozott útviszonyok között is képes, már a nyolcvanas években is vérciki munkásságából magas nívón megélni.
Pattogtatom a rádió gombját, valami hallgatható műsor után koslatok. A szokásos, egy kaptafára készülő zenei maszlagok és a negyedóránként híreket sugárzó tematikus hírcsatornák között az újdonság erejével taglóz le, egy számomra eddig csak hírből ismert médium, a Mária Rádió.
A forradalom és a kormánybuktatás már a múlté, ám a Fidesz agytrösztjei nem nyugszanak bele a békés uborkaszezonba, minden lehetőségen kapva-kapnak, ha kedvenc betegségükről, a tematizálásról van szó.
A Sport Plusz nevezetű szennyhetilapban van egy állandó rovat, melynek a címe: Szájtátva hallgattuk.
A tudatlanság: erő, mondotta volt a nagy George, még valamikor a múlt század közepén. Talán ezt az aranyköpést választhatta Juszt László médiamunkás, riporteri (kérdezőbiztosi) ars poeticájának.