A bilincsbe vert regnáló polgármester látványát eddig legfeljebb egy fikciós hollywoodi tanmesében élvezhette a honpolgár, a való világban semmiképp. A három évtizede változatlan establishmentünk hanyatlása ezzel végképp elkezdődött, így a gazdasági világválság akár tisztítótüzet is hozhat.

Publicus Hungaricus (akinek kilétét sűrű fátyolfelhő borítja) ismét kiváló írást tett közé az Indexen, ahol azt jövendölte, hogy a politikai elit büntetőjogi érinthetetlenségének tabuja megrendül, és ezzel valódi esély nyílik a fordulatra. Talán még maga sem gondolta, hogy próféciájának nyilai mennyire telibe találnak, ugyanis ekkor még előtte voltunk Hunvald György hűvösre kísérésének. 

Való igaz, korábban teljességgel elképzelhetetlen volt, hogy a közvagyont nevetséges áron értékesítő döntéshozó lelepleződjön, illetve ha ez csoda folytán mégis megtörtént volna, akkor ne ússza meg valamely vérlázító kamubüntetéssel. Csakhogy a 80-as évek sógor-koma, uram-bátyám világában szocializálódott államigazgatási-, média-, rendőrségi, ügyészségi, és bírósági elit lassan a jól megérdemelt szemétdombra kerül, helyüket egy új generáció veszi át. 

Ez a nemzedék már a rendszerváltás után vált felnőtté, nem kötik hallgatólagos paktumok, és egyre kevésbé ismeri az öncenzúrát. Már nincs meg bennük a „nem szól szám, nem fáj fejem” törvénye, ráadásul maguk mögött tudhatják a normál állapotban apolitikus és álmos magyar közvélemény támogatását, amely a romló életkörülmények okán fejeket akar látni porba hullani. 

A mutyivilág, az „elfordulok, ha disznóságot látok” kora lejárt, hiszen (többek között) e mentalitás küldte padlóra Magyarországot. A sajtó egyre bátrabb, az internet korában tényleg bármiről lehet írni, és ha valaki keménykedne és fenyegetőzne a régi reflexei okán, hát azt is meg lehet írni. Ez az ellenőrző funkció jótékony hatással van az igazságszolgáltatásra, a pitbull és szemtelen firkászok például gyakran sarkallják cselekvésre az olykor töketlenkedő rendőrséget. És úgy fest, az ügyészségnél és a bíróságoknál is más passzátszelek kezdenek fújdogálni. 

Ebben a változó légkörben a hiteltelen politikai elit előtt két út áll. Vagy kiveti magából az oda nem illő szennyet és leszámol korábbi langymeleg, hamis illúziókat fenntartó és enyveskezű önmagával, vagy új alakulatok fognak megjelenni, akik természetesen szélsőségesek, így ez aligha kívánatos. 

Az persze egyáltalán nem biztos, hogy a politika fősodrában csupa új arc várja majd a szavazatokat, az viszont felettébb valószínű, hogy túlélésük érdekében kénytelenek lesznek ebből a bugris, balkáni, anarchikus katyvaszból valami európai szerűt összegyúrni, de legalábbis törekedni rá. 

Hiába, aki nem változtat rossz szokásain, azt rá kell kényszeríteni a normális útra, vagy el kell zavarni. Ugye, hogy nem csak rossz oldala van a válságnak?

(Blogter, 2009. február 17.)