A csapból is a Bukás című film körül kavart hullám folyik (kicsit képzavar, de sebaj). Engem is érdekelt, hogy miről is papolnak a médiában, így hát eleget tettem a kötelességemnek és megtekintettem az alkotást. Megvolt bennem a félsz, hogy majd azonosulok és szánalmat érzek háborús bűnösökkel, gaztettek elkövetőivel. Be kell valljam nem is volt alaptalan a prekoncepcióm.

Akárki akármit mondd, van valami emberi Hitler és Göbbels viselkedésében. Hiszen amikor a filmet nézzük, akkor csak a mozi eseményeit éljük át és nem gondolunk a halálgyárakra, a keleti front borzalmaira, a gettókra, Albion szőnyegbombázására, stb... De nem is a két főbűnösről szeretnék elmélkedni, hanem a számomra legmegnyerőbb náciról!

Ki merem jelenteni: nekem szimpatikus volt Albert Speer! És nem azért mert egy jósvádájú színész alakította. A Discovery csatornán ment anno egy sorozat, "Hitler csatlósai" címmel. Speert már akkor is egy kicsit kakukktojásnak tartottam. Vitathatatlan, hogy a párt tömegrendezvényeinek megkomponálója és gigantikus épületek tervezője, majd a hadiipar irányítója, ám ha a háború vége felé nem szegi meg a Führer parancsait, akkor lehet hogy Németország visszasüllyed a középkorba. Az elborult elméjű diktátor, az egész infrastruktúrát le akarta dózerolni, nehogy az ellenség kezébe jusson, képzeljük el mi történt volna, ha ez be is következik...Az egész film legmegrázóbb jelenete számomra az volt, amikor A.S. beszélgetett Magda Göbbels-sel és ott arra kéri az építész az asszonyt, hogy sürgősen hagyja el Berlint a hat gyerekével, ne tegye kockára a jövőjüket. Itt egy vita kezdődik, ahol a "birodalom legjobb anyja", azt magyarázza, hogy nem szeretné, ha gyerekei nemzetiszocializmus nélküli világban cseperednének fel. A jelenet szimbolikus. A rend híve fanatikusan ragaszkodik egy őrült eszméhez, a másik tag pedig a rend régi híve és már rájött, hogy amiben hitt az nem működik, a háború elveszett.

Speer mindenesetre az egyetlen volt a háborús bűnösök között, aki őszinte megbánást tanúsított, elismerte bűnőségét. A reá kiszabott 20 éves börtönbüntetést le is töltötte a spandaui fegyházban. Majd 1981-ben Londonban (tehát az egykori főellenség fővárosában) hunyt el. És nem egy dél-amerikai dzsungelben, álnévvel...

(Blogspot, 2005)