A címben felcsigázott várakozásokkal szemben nem egy felnőtt film forgatókönyvét vetném itten papirosra, sokkal inkább Bajnai csomagjáról morfondíroznék. Már ha egyáltalán lesz olyan, és a bőkezű osztogatás-szindrómában szenvedő, fekete-öves komancsokkal telitűzdelt Maszop-potentátak meg nem fúrják ezt is.

Azért, hogy Magyarországot az elmúlt három esztendőben még csak egy gyenge tavaszi reformszellő sem lengette meg, részben felelős a tehetségtelen és impotens Gyurcsány, de legalább ekkora a bűnlajstroma a minden változástól ódzkodó szocialista párti elitnek. 

Azonban mit is várhatunk ott, ahol olyan, faék egyszerűségű emberkék szabhatnak fazont az arculatnak, mint például Karsai József, Szanyi Tibor, vagy Szili Katalin. Neoliberalizmus, címkézik rá a minden rosszra rányomható billogot ezen, szociális demagógia kábulatában fetrengő paprikajancsik. Csakhogy az a szomorú bökkenő, hogy Magyarországon sohasem létezett ez a számukra irtóztató gazdasági elgondolás, sokkal inkább él itt tovább a Kádár-rendszer pazarló és működésképtelen struktúrája, pedig állítólag az már húsz éve elment a levesbe. 

Egy ekkora populációjú normális országban nincsen 3200 önkormányzat, 20 megye, 23 fővárosi kerület, 386 országgyűlési képviselő, 700 ezer közalkalmazott, 800 ezer rokkant-nyugdíjas, 400 ezer (zömében büfészakos) egyetemista. Egy normális országban nem lehet hasonló életszínvonalon élni nyugdíjból és segélyből, mint kemény munkából. Egy normális ország paragrafusai nem az inaktivitásra vagy a feketemunkára ösztönzik a polgárt. Úgyhogy felbrekegheti még száznegyvenszer az egyébként legnépszerűbb, ám semmilyen teljesítménnyel eddig elő nem rukkoló magyar politikus (Sz.K., házelnök), hogy a neoliberalizmus, a kapitalizmus megbukott, de talán nem ártana előbb kipróbálni, mielőtt végleg a kukába dobnánk... 

Szóval hiába üdvözöljük Bajnai elképzeléseit, amik papíron rendben vannak (akár az egyetlen hiteles politika környékén ténfergő figura, Bokros Lajos is írhatta volna), ám a keresztülvitele már igencsak kétséges. Ne felejtsük el, nemcsak a szocialisták bohócaival, és az ellenzék populistáival kell majd megharcolnia, hanem az olyan csupa debilekből rekrutálódó, nagyhangú társadalmi szervezettel is, mint például a Gaskó-vezette szakszervezetek, a Magyar Orvosi Kamara, a Nagycsaládosok Országos Szövetsége, és a többi léhűtő társaság. 

Ideje lenne felfogni, már régen nem a 13. havi nyugdíj, illetve a 13. havi közalkalmazotti bér megtartása van napirenden, hanem az, hogy eme járandóságok 11., vagy 12. havi szeletét hozza-e a postás, vagy sem. Kápisi?

(Blogter, 2009. április 2.)