Az interneten a vélemény szabad, anonim és kontrollálatlan. A legállatiasabb ösztönök kitörésének lecsapódási színhelye. Sikertelen, háborgó elmék érzik elengedhetetlenül fontosnak, hogy szennyvízcsatornába illő véleményeiket közszemlére bocsássák.

Ha ma a romák sérelmére elkövetett sorozatgyilkosságról akar elmélkedni a fórumozó, illetve ezt a témát boncolgató videóhoz kíván hozzászólni egy megosztón, akkor a másodperc töredéke alatt belefuthat a mélyből felbukkanó, jól ismert orvosi esetekbe. Általában Horthy Miklóst, Hamasz-aktivistákat vagy a Jobbik-lógóját ábrázoló avatarral, illetve a 88-as számot mindenképpen tartalmazó nickkel vetik bele magukat a küzdelembe. 

A gond az, hogy bűzös leheletükkel hozzá is szólnak azon cikkekhez/kisfilmekhez, amelynek cigány érintettsége van, holott a dolog fajsúlya megkívánná, hogy gondolkodó, szemellenző nélküli, és a magyar helyesírást legalább alapfokon elsajátító egyének vitatkozzanak. 

A szájberforradalmárok olyan veretes gondolatokkal vétetik észre magukat a romák levadászása kapcsán, mint a „megérdemelték”, „remélem ez csak a kezdet”, vagy a „kár, hogy a gyerek nem döglött meg”… Fantasztikus érvkészleteikben rendszeresen helyet kap Szögi Lajos, Marian Kozma, a tanárverések, a diáktársak megalázásáról szóló iskolai videók, stb. Méltó, legitim válasznak érzik a kétségkívül felülreprezentált romák által elkövetett bűncselekményekre az igazságosztó terrort. 

Ha az ember halkan megkérdezi tőlük, hogy egy nagycsécsi, tiszalöki vagy kislétai dolgos cigányember mennyiben tehető felelőssé a tőlük több száz kilométerre tevékenykedő Sztojka-klán gaztetteiért, akkor hápognak valami feleletszerűséget. Ha tovább megyek, és barátian tudakolom őkelméket, hogy a szitává lőtt és meghalt tatárszentgyörgyi ötéves kisfiúnak, illetve a most élet és halál között lebegő tizenhárom éves lánynak miféle bűnei lehettek, akkor már kisebb hangerővel, de azért nyomják a sódert, melynek a lényege, hogy mégiscsak cigányok voltak. Végül bedobom az aduászt, és arról érdeklődöm, hogy milyen jogon háborodik fel a határon túli magyarveréseken, mikor egy szintén kisebbségi létben élő halálát melegen üdvözli (esetleg ez nem kettős mérce-e, mellyel a nem magukfajtákat állandóan vádolják). Nos, ilyenkor már ritkán kapok választ, mert a bátor 88-acskák lelépnek, hiszen a szellemi csörtét képtelenek néhány percnél tovább folytatni, annyi gerinc pedig nem szorult beléjük, hogy igazat adjanak a velük diskurálónak. 

Persze mondhatja az olvasó jogosan, hogy nincs értelme őrültekkel vitatkozni, és igaza is van. Viszont klassz, hogy van egy szabad médiafelület melyet mindenki használhat, igaz ez kellemetlen mellékhatásokkal jár, hiszen a legalja is beleböföghet a disputákba. Ám még mindig jobb, mintha állambácsi vagy cenzor szabná meg a gondolatok irányát...

(Blogter, 2009. augusztus 8.)