Bár négy nappal túlhaladtunk a civil demonstráción, megkésve mégis megosztanám páratlan élményemet a Tarka Magyarról. Ugyan már másfél éve filmezem az utcai demonstrációkat, de eddig egyszer sem kívánták kiverni a kamerámat a kezemből, a fene gondolta volna, hogy erre éppen egy erőszakellenes…
Szeptember 20-a legnagyobb paradoxona, hogy azon petíció-fetisiszta, megélhetési rettegők miatt nem fogják soha komolyan venni az egyre szervezettebb kisnyilasokat, akik a rendszerváltás óta minden marginális jelenséget felhasználtak kedvenc időtöltésükhöz, a farkas kiáltásához.
Minden különösebb teketória nélkül szögezzük le: a melegfelvonulást kis híján tragédiába fullasztó cro-magnoni előemberek akciója nem hazafias véleménynyilvánítás, hanem súlyos köztörvényes cselekedet, amely a közép-ázsiai ex-szovjet köztársaságok szintjére helyezi kishazánkat a világ…
Szánalommal figyelem a Reichstagként égő turbómagyar mozgalom vergődését. Mégiscsak ciki, hogy a hazánkban nemlétező állampolgári öntudat több szimpatizánst szólít utcára, mint a molett pólóárus.
Ismételten elvegyültem a forrongó emberpalánták táborában, ezúttal a Demszky ellen protestáló, érdekes arcú egyedeket szemrevételeztem szociológusi kontaktlencsémmel.
Hogy lesz ebből kormányváltás, parlamentelfoglalás, képviselőszétzavarás, ötlött fel bennem a logikus kérdés, mikor szemrevételeztem a Corvin Közben gyülekezők lélekszámát és korösszetételét, akik az Elkúrtuk-gate évfordulójának ürügyén gyűltek egybe hétfő délután.
Szombaton délután háromra, a Hősök terére hirdetett riadót az Élőlánc mozgalom, hogy a 24. órában adjon hangot nemtetszésének a vagyontörvénnyel kapcsolatosan (melyet várhatóan hétfőn, azaz ma fogad el az Országgyűlés).
Tekintettel arra, hogy az összes létező médium beszámolt antifasisztáékról és gárdáékról, így sok értelmét nem láttam tudósítást közölni. Elvégre nincs ember, aki ne hallott volna TGM szenvedélyes szónoklatáról (magyarellenes, nemzetellenes, emberellenes és hülye), Pörzse bon-motjáról (vér fog…
Idestova egy évtizede nem csatangoltam Augusztus 20-án az utcán, nem vitás, ennek már itt volt az ideje. Úgyhogy magamra aggattam hűséges társamat, a kamerámat, és uzsgyi neki.
Miután a vízcsap is ezen tömegrendezvényt favorizálja, az emberfia késztetést érez, hogy jelenlétével emelje a délután színvonalát. Számomra premier volt a „Meleg Büszkeség Napján” való személyes tisztelettétel, hiszen a politikai-közéleti harcmező fősodrát ezidáig sikeresen elkerülte a happening…
A Fiumei úti temető bejáratánál a Tom Security szorgos szakemberei sasolják meg a hátizsákom tartalmát, feltehetőleg rendezvény megzavarására alkalmas eszköz után szimatolnak, de csak egy árva kamerát találnak. Nem mindenkivel ennyire szigorúak, a főképp idős emberekből álló, rutinos megemlékező…
Fél egyre érkeztem, így sajna (?) éppen lemaradtam Gyurcsány Ferenc városligeti beszédéről (a fene tudja, hogy az EU-csatlakozást vagy a munkát ünnepelte-e). Viszont szem- és fültanúja lehettem az őt körülvevő irracionális szeretettnek (hasonló, mint amilyen a fénykorában lévő Orbánt övezte).
2007. április 21-ét a Kezdet Napjának minősítette Toroczkai László és Budaházy György. Utóbbi, akadályoztatása miatt csak felvételről idézhetett szózatot a mintegy ezer egybegyűltnek, a körbezárt Hősök terén.
Szokás szerint jó adag késésben voltam, a 15-ös busz poroszkálva tette meg a reá kimért büntetést. Tíz perccel a beharangozott kezdősípszó után estem be a Magyar Kommunista Munkáspárt április 4-i megemlékezésére. Érkeztemkor Vajda János alelnök ecsetelte, hogy miért a szocializmus alatt haladt előre…
Fél hatra érkezem a Kossuth térre, amely kong az ürességtől. Furcsa, hiszen erre az időpontra harangozzák be az eszkalált kormánybúcsúztatás mindennapi nyitányát (április 30-ig). Aztán nagyon lassan emelkedik a látogatottság, ám a kereskedelmi csatornák a távollétükkel hirdetik, hogy a vértelen…
