Fiatal vagyok, nem éltem át a II. világháború borzalmait, számomra így a neonácik csupán vásári látványosságok. Akiken jó röhögni, hiszen csúnya, ormótlan arcberendezéssel, igénytelen, fekete ruházattal, és a molylepkénél is kevesebb aggyal áldotta meg őket a sors. Egyszerűen képtelen vagyok…
Az interneten a vélemény szabad, anonim és kontrollálatlan. A legállatiasabb ösztönök kitörésének lecsapódási színhelye. Sikertelen, háborgó elmék érzik elengedhetetlenül fontosnak, hogy szennyvízcsatornába illő véleményeiket közszemlére bocsássák.
Tudom, hogy a funkcionális analfabetizmus gőzerővel szedi áldozatait a Kárpát-medence ezen viharvert szegletében, a lakosság felét már biztosan maga alá gyűrte e vírus. Na de, hogy már egy irodalomtörténész immunrendszere se tudjon ellenállni korunk pestisének, az vicc...
Szeptember 20-a legnagyobb paradoxona, hogy azon petíció-fetisiszta, megélhetési rettegők miatt nem fogják soha komolyan venni az egyre szervezettebb kisnyilasokat, akik a rendszerváltás óta minden marginális jelenséget felhasználtak kedvenc időtöltésükhöz, a farkas kiáltásához.
Minden különösebb teketória nélkül szögezzük le: a melegfelvonulást kis híján tragédiába fullasztó cro-magnoni előemberek akciója nem hazafias véleménynyilvánítás, hanem súlyos köztörvényes cselekedet, amely a közép-ázsiai ex-szovjet köztársaságok szintjére helyezi kishazánkat a világ…
Szánalommal figyelem a Reichstagként égő turbómagyar mozgalom vergődését. Mégiscsak ciki, hogy a hazánkban nemlétező állampolgári öntudat több szimpatizánst szólít utcára, mint a molett pólóárus.
Esküszöm nem akartam postolni a Vona-milíciáról, kapnak elég érdemtelen nyilvánosságot nélkülem is, hülyeségekre amúgy sem tanácsos pazarolni a drága időnket, ám Kende Péter tök felesleges performansza írásra ingerelt.
A hamarosan magunk mögött hagyott évben érdekes kísérletet folytattam a Blogteren, emiatt sok konfliktust idéztem elő, javarészt jóindulatú netezőkkel. Megpróbáltam párbeszédet generálni szélsőjobboldali bloggerekkel, kommentelőkkel, mert kíváncsi voltam rájuk, és arra is, hogy ők maguk vevők-e a…
Hogy lesz ebből kormányváltás, parlamentelfoglalás, képviselőszétzavarás, ötlött fel bennem a logikus kérdés, mikor szemrevételeztem a Corvin Közben gyülekezők lélekszámát és korösszetételét, akik az Elkúrtuk-gate évfordulójának ürügyén gyűltek egybe hétfő délután.
Tekintettel arra, hogy az összes létező médium beszámolt antifasisztáékról és gárdáékról, így sok értelmét nem láttam tudósítást közölni. Elvégre nincs ember, aki ne hallott volna TGM szenvedélyes szónoklatáról (magyarellenes, nemzetellenes, emberellenes és hülye), Pörzse bon-motjáról (vér fog…
A mögöttünk hagyott tucatnyi napon ugyan boldog-boldogtalan megnyilvánult Magyar Gárda-ügyileg, mivel azonban szeretem szopogatni a gumicsontot, késztetést érzek egy hetyke kis bejegyzéshez.
A magyar futball a gyepszőnyegen ugyan unalmasabb, mint egy Tarr Béla-film, és tragikomikusabb, mint Sas József 30 éve ismételt poénjai a Mikroszkópon, ám a zöld asztal és a lelátó mindig tartogat kósza meglepetéseket.
Miután a vízcsap is ezen tömegrendezvényt favorizálja, az emberfia késztetést érez, hogy jelenlétével emelje a délután színvonalát. Számomra premier volt a „Meleg Büszkeség Napján” való személyes tisztelettétel, hiszen a politikai-közéleti harcmező fősodrát ezidáig sikeresen elkerülte a happening…
2007. április 21-ét a Kezdet Napjának minősítette Toroczkai László és Budaházy György. Utóbbi, akadályoztatása miatt csak felvételről idézhetett szózatot a mintegy ezer egybegyűltnek, a körbezárt Hősök terén.
Szokás szerint jó adag késésben voltam, a 15-ös busz poroszkálva tette meg a reá kimért büntetést. Tíz perccel a beharangozott kezdősípszó után estem be a Magyar Kommunista Munkáspárt április 4-i megemlékezésére. Érkeztemkor Vajda János alelnök ecsetelte, hogy miért a szocializmus alatt haladt előre…
Fél hatra érkezem a Kossuth térre, amely kong az ürességtől. Furcsa, hiszen erre az időpontra harangozzák be az eszkalált kormánybúcsúztatás mindennapi nyitányát (április 30-ig). Aztán nagyon lassan emelkedik a látogatottság, ám a kereskedelmi csatornák a távollétükkel hirdetik, hogy a vértelen…
Fontosnak tartom az információk saját kézből való begyűjtését, ezért Március 15-i barangolásom záróakkordjaként a Múzeum-kerthez igyekeztem, ahová a Kossuth tériek stílszerűen 18.48-ra hirdettek összeröffenést. Ekkor még csak sejthettem, hogy nem feltétlenül pacifista találkozóról lesz szó, hiszen a…
Morvai Krisztina, ex-gyermek, nő- és jogvédő, a jobboldal lózunghegyeinek informális szócsövévé vedlett. Ezt a nem mindennapi kalandtúrát, időben röpke pillanatok alatt, a fény sebességével megegyezően sikerült bejárni.
Magyar Nemzeti Bizottság, Nemzeti Kerekasztal, Alkotmányozó Nemzetgyűlés, Nemzetőrség, pesti srácok, forradalom. Nem egy nyolcadikos törikönyvből vett fogalmak…
Nemlétező pártok és honlapok kart-karba öltve igyekeznek kijátszani a szokásos etnikai kártyát. Versengésük lényege: ki a nagyobb magyar (pontosabban rasszista).
