A papírforma bevált, a hosszú ideje haláltusáját vívó, csak klinikai lélegeztető-gépek által életben tartott Blogter beadta magának a halálos ciánkálit, és a szájbertér virtuális temetőjébe száműzte velejéig rothadt IT-parkját. Élt 3 évet. RIP.

Mielőtt végleg elnyelné az információs vákuum egykori második otthonunkat, és valamely atya a szupersztráda porával feladná rá az utolsó utáni kenetet, illetik mondába foglalni a tulajdonosok emberfeletti küzdelmét, hiszen a Doranszky-csapat tényleg megtett mindent azért, hogy kreálmányuk a süllyesztőben végezze. 

Szóval a kataklizmáról beszélnék dióhéjban, azaz a dizájnátállításról, amely tökéletesen használhatatlanná tette számítógépes naplónkat. A súlyos munkaundorban szenvedő gépészek nemhogy javítottak volna valamicskét a kiszolgálás színvonalán (amely már korábban is értékelhetetlen volt), de teljesen alkalmatlanná tették a teret arra, amire való. Magyarul a blogunk kezelésére, ápolására, gondozására. 

A bloggenocídium után pusztán már a térre való belépés is komoly akadályokba ütközött, mind az e-mail-címes, mind a nickes verzióra süket maradt ez a csodásan megreformált gépház. Természetesen hiába írtunk munkakerülő gépész barátunknak, hogy mégis hogy a péniszben lehetne ezt a minimális problematikát orvosolni, két-három nap is kevésnek bizonyult, hogy kiokádjon magából valamilyen válasz-szerűséget. Furfangos cselhez kellett hát folyamodnom, zseniális kreativitással azt kamuztam a rendszernek, hogy elfelejtettem a jelszavamat, mire ő küldött egy újat a mailemre. Így a kezdő magasságot sikerült átvinnem az erre kirendelt „szakember” segítsége nélkül. De mit tesz az, akinek kevesebb szürkeállományt osztottak teremtéskor? Valószínűleg még mindig csak próbálkozik, és szentségel szüntelenül. 

Persze ma már azt mondom, hogy teljesen felesleges volt belépési buzgalmam, hiszen így nyugtázhattam, hogy szerencsétlen blogom katasztrófa sújtotta övezetté változott. Példának okáért megjelentek benne a korábban törölt postok. A rendszer jelenlegi állapotában viszont nem lehet bejegyzést törölni, így valószínűleg még sokáig éktelenkednek azon írások, melyek egyszer már eltakarításra kerültek. 

Nem mehetünk el szó nélkül a címkék körül kialakult mizéria mellett sem, a vak is láthatja, hogy mindössze az ABC-rendben első tíz tag maradt meg a tisztítótűz után, viszont egy blog gyakorlatilag értelmezhetetlen ezen segédeszköz nélkül. Nem beszélve arról, hogy a „szavazz a bejegyzésre” rovat is gallyra ment, igaz ez a funkció már az Armageddon előtt sem működött. És az eddig felsorolt képtelenségek valószínűleg csak egy kis hányadát adják ki az összes diszfunkcióknak, hiszen tüzetesen nem vizslattam mely cuccosok krepáltak be a nagy átalakítás során. Viszont az olyan lényegtelen ostobaságok, mint a követés, vagy az üzenetküldés, persze kifogástalanul látja el felesleges feladatát. 

Így állunk most, és ezeket a hibákat majd 2009-ben is felsorolhatom, hiszen akiknek ezzel kellene foglalatoskodniuk, azok leszarják az egészet. A nemtörődömség és a dilettantizmus fog győzedelmeskedni az új esztendőben is, hiszen már legalább egy éve e tulajdonságok kerekednek felül. Amúgy, hogy a viharba mer valaki felnyomni egy nem letesztelt rendszert a netre, és élesben kísérletezni? 

Ugye nem kell ecsetelni, hogy miért a blog.hu ugrik be mindenkinek, aki blogot akar indítani, és miért legyint a többség, ha a Blogter kerül szóba...

(Blogter, 2008. november 22.)