Vélemény I.: A prostitúció a legősibb mesterség, ezért nem szabad akadályozni a működését, szükség van rá, hiszen szükségleteket elégít ki.

Vélemény II.: A prostitúció a modernkori rabszolgaság egyik formája, alá-fölé-rendeltségi viszonyokkal, megaláztatottsággal és kizsákmányolással, ergó harcolni kell minden formája ellen.

A Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom (PNMM) plakátjai ismét bedobták a köztudatba az örömlányok rendezetlen helyzetét, akik körül legutóbb a türelmi zónák kijelölése (ki nem jelölése) csapott nagy cécót. Indulatok feszülnek egymásnak, hímsovén férfiak és ultrafeminista hölgyek mondják a magukét (a fenti két karakteres álláspont formájában). Mivel a világ nem fekete vagy fehér ezért egyik oldal pártját sem fogom, így hát elmondom a témával kapcsolatos nézetemet. Humanistaként elítélek minden erőszakot, tehát számomra egyetlen olyan felállás sem elfogadható, ha valakit belekényszerítenek ebbe az iparágba és ha a tevékenységből nem a dolgozó húzza a hasznot. Tehát mindenképpen száműzni kellene a striciket, a bordélyháztulajdonosokat és egyéb ide nem illő személyeket. Az utcai prostitúciót és a kuplerájos megoldást azért nem tartom jónak, mert kihasználják és kiszolgáltatottá tesznek már egyébként is nehéz sorsú nőket. Ha azonban valaki a saját elhatározásából, a saját vagy bérelt lakásán, feladott hirdetés útján keresztül fogadja vendégeit, abban semmi kivetnivalót nem találok. Nem sérti meg a kényes ízlésűek erkölcseit, nem kell szemlesütve álldogálnia az út szélén, nem veszik el a hasznát, nem kell a strigó agresszív hajlamaitól félnie. Igaz, ott van a kockázat, hogy vadidegent enged fel a lakásába, de még mindig kisebb az esély, hogy megtámadják, mintha a "főnöke" szeszélyeinek lenne kitéve. Ilyen egyszerű ez kérem, persze sokat fogunk még vitatkozni...

(Blogol, 2004)