Tisztelt Lakótársak! 

Örömmel olvastam a faliújságon a remekbeszabott írást, amely egy hajléktalan embernek a szeméttárolóból való kitessékeléséről szólt.

Büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy olyan remek lakóközösségben élhetek, amelynek tagjai bátran fellépnek a fizikailag teljesen leépült és a társadalmi ranglétrán végsőkig lecsúszott emberek ellen. Díjazom és legszívesebben kitüntetném a Köztársasági Érdemrend valamelyik keresztjével azt a bátor harcost, aki saját testi épségére fittyet hányva, kizárólag a közösség tagjainak érdekeit szem előtt tartva, a borral és a tőrrel dacolva, hősként viselkedett, pusztán azért, hogy mi zavartalanul élhessünk. 

Ha nem cselekedik az egri várvédőket is megszégyenítő módon, akkor a kellemes parfümillatot árasztó és a közösségi összejöveteleinkre használt Tároló, könnyen egy csúnya és hajlékát bizonyára a saját hibájából elvesztő, az eső elől menekülő homeless martalékává válhatott volna. 

Osztom hősünk feltételezését, miszerint az elkövető (az a galád és felforgató, aki visszaélve a közösség tagjainak a jóindulatával kaput nyitott az otthontalan előtt) nem lehet rendőr. A munkáját becsülettel és odaadással végző, a „szolgálunk és védünk” alapelvet a szeme előtt tartó honpolgárunknak, még agya leghátsóbb barázdáiban sem fogalmazódhat meg ilyen gondolat. Hova is jutnánk, ha a gyengék pártjára állnánk… 

Még egyszer köszönjük bajtársunk, a Dinnyehegyi út 10/a lakóinak nevében ezt a nem mindennapi cselekedetet, remélem nem marad inkognitóban és felettese (tudomást szerezvén a dologról) erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesíti!

(egyperces, 2005.)