Magyarok nyilai

Magyarországon a politikai terrorizmus feltételei adottak.

Legalábbis ezt állítja médiaszereplései zömében Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő. Velősebb konklúzióra magam sem jutnék. Szerény véleményem szerint is nagyobb sansz mutatkozik arra, hogy a Magyarok Nyilai egy valódi (alulról építkező) csoport, mintsem a nemzetbiztonságiak kreálmánya. Szerencsére nagy kárt eddig még nem okoztak, igaz a magukat felszabadítási szervezetnek definiáló nettó bűnözők (lásd ETA, IRA) is viszonylag ártalmatlan cselekedetekkel, és nem gyilkosságokkal kezdték több évtizedes bűnlajstromukat. 

A hatóságok dolga természetesen ezen veszélyes elemek lekapcsolása, az „igazságosztók” harci kedvének csírájában elfojtása. 

A mérleg túlsó serpenyőjében ott áll azonban a kétségtelen tény: az állampolgárok túlnyomó többsége dajkamesének hiszi a Magyarok Nyilait. Az összeesküvések tárháza széles, ám mindegyikben helyet kap a kormány, hiszen a kabinet állítólagos érdeke a feszült, zavaros helyzet eszkalálódása. 

Szóval adva van egy nagyon is valós veszély, és adva van egy közösség, amely ezt nem érzékeli. Ebben az érzékeny szituációban aztán tényleg vérprofi kommunikáció lenne elvárható a nyomozásban érintettektől. Éppen ezért megbocsájthatatlan Draskovics nevetséges mellényúlása, hiszen az amúgy is totál szkeptikus társadalom ezután még inkább legyint, ha honi terroristákról hall majd a híradásokban. 

Nekem meggyőződésem, hogy itt orbitális bakiról, és nem tudatos ferdítésről van szó, a kínos malőr legalább annyira a tanácsadók hibája, mint a miniszteré. Hiszen az szinte bizonyos: szakértők adták Draskovics szájába az inkriminált „bizonyítékot”. Amely további kérdéseket is felvet. Hogyan jelenthetik ki rutinos nyomozók mindenféle ellenőrzés nélkül, hogy a gyanúsított számítógépén talált videót (amelyen az a bizonyos robbantás látható), egyértelműen a gyanúsított és köre készítette? Aligha kell ecsetelni: ha mozgóképet tárolók a PC-mben, abból még nem következik, hogy általam létrehozott szellemi termékről van szó. 

Halkan jegyzem meg: akárki is hibázott, komoly helyen létezik olyan, hogy politikai felelősség. Tehát illene venni a kalapot...

(Blogter, 2009. július 31.)