Annyira illúzióromboló tudd lenni, hogy ha valakit tisztelsz az életviteléért és kiderül hogy teljesen más ember a valóságban... Dr. Műmájer színpadias elemeket sem nélkülöző alakításait kétpofára zabáltam a megtévesztett több millió honfitársammal egyetemben.

Szorgos PR-munkával, egy remekül kitalált imidzs segítségével sikerült az ország pszichiáterévé avanzsálnia. A magam részéről úgy gondoltam, itt van végre egy figura aki megmondja a frankóságot, lerántja a leplet a képmutatásról, az önbecsapásról, aki a tetejébe még egy kicsit nagyképű is, amely egyeseknek kifejezetten jól áll... Az őszinteséget, az egymás iránti tiszteletet hangsúlyozta, azt hogy tudatmódosító szerek nélkül legyünk boldogok, hogy a viszonzatlan érzelmek esetén kerekedjünk felül és álljunk tovább, valamint magára nézve kötelezőnek érezte a munka és a magánélet totális szétválasztását, a szakma iránti alázatot...

Dr. Műmájer azonban ugyanolyan ember, mint bárki más, nem felettünk álló félisten. Bizony a dolgozószobájában nem csak üres fecsegés folyik, hanem egészen más is és nem csak a kisegítő-személyzet az áldozat, hanem a páciensek is. Eközben a dokinak persze "komoly" kapcsolata volt, legalábbis a Nők Lapjának és egyéb széplelkű magazinoknak ez lett elhintve. Óriási mosolyt csalt informátorom arcára, amikor egy másik médiumban arról papolt, hogy a tömegközlekedési eszközökön és az utcán figyelni szokta az embereket és látja rajtuk, hogy mennyire boldogtalanok. Az egésszel csak az a gond, hogy egyáltalán nem szokott BKV-val közlekedni...

A nő után nem szabad futni tézist pedig úgy látszik magára nézve nem tartja kötelező érvényűnek... Hiszen amikor hulla szerelmes lett egy kezeltjébe, akkor annak a valakinek a háza előtt töltött éjszakákat, csengetett naphosszat, dörömbölt a kerítésen, és persze telefonon zaklatta és smsekkel bombázta. Mikor felfogta, hogy a helyzet számára reménytelen, akkor a bűbájos stílusból "büdöskurvázosra" váltott, a fent vázolt tisztelet, nála lehet hogy ez. Ha nem lettem volna szem és fültanú, akkor nem írnám le mindezt, de az voltam!

Az imádottja azóta nem él, persze a temetésén "elfelejtett" jelen lenni és természetesen médiaszereplései alkalmával sem ejtett egy büdös szót sem róla. Hiszen akkor lehullana a lepel és a valódi dr. Műmájerre senki nem lenne kíváncsi. Sőt a haláleset után nem sokkal a Fókuszban azt nyilatkozta, hogy most nagyon boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolatban él... Ennek örömére valószínűleg rágyújtott egy jó nagy adag jointra, mert bár rettenetesen büszke, hogy lejött a hernyóról, arról elfelejti tájékoztatni a nagyérdeműt, hogy jelenleg zöldül, nem is kicsit... Szakmája és a gyógyítás iránti szenvedélyét jelezendő azóta otthagyta a "lipótot" és a kamu könyvei írásaiból és mégkamubb közszerepléseiből él...

Dr. Műmájer gyógyító kezeibe én speciel egy tacskót nem engednék, sokkal inkább neki lenne szüksége egy szakemberre. Aki megkérdezné tőle: "dr. Műmájer! Bevállalja magát? Igen vagy nem?" A válasz aligha kétséges...

(Lovebox, 2005)