Fiatal vagyok, nem éltem át a II. világháború borzalmait, számomra így a neonácik csupán vásári látványosságok. Akiken jó röhögni, hiszen csúnya, ormótlan arcberendezéssel, igénytelen, fekete ruházattal, és a molylepkénél is kevesebb aggyal áldotta meg őket a sors. Egyszerűen képtelen vagyok komolyan venni őket, ezért megbotránkozni sem tudok beteg eszméik terjesztésén, és félelmet sem keltenek bennem.

Ráadásul különösebb kárt aligha tehet bohóckodásuk a társadalomban, hiszen rendezvényeiken ötször annyi rendfenntartó őrzi a békét, mint ahány kopasz hirdetni próbálja az igét. Jelképesen és valóságosan is kordontenger mögé szorítva brekeghetik csak hülyeségeiket, ergo esély sincsen arra, hogy valamiféle balhé vegye kezdetét ezeken a csőcselék-demonstrációkon. 

Persze a tiltás iránt szomjazók inkább az erkölcsre hivatkoznak, jollyként pedig bedobják, hogy a skinhead-performanszok veszélyeztetik a demokráciát. Ez utóbbit főleg MSZP-s politikusok szajkózzák, ám kifejteni nem nagyon akarják ezt a gumicsontot. Erkölcsi kérdéseknek különben sem lehet jogi keretet adni. 

Kétségtelen tény, a rendőrség nehéz helyzetbe került, miután valamennyi parlament párt, a miniszterelnök és a köztársasági elnök is a bakancsosok vonulásának megakadályozását követelte. Ebben a harapófogóban még mindig hivatkozhattak volna a párizsi békeszerződésekre, amely tiltja a fasiszta szervezetek puszta létét is. Ám ehelyett, öszvér megoldásként a gyülekezési törvény védőernyője alá állnak, miszerint: „senki nem követhet el bűncselekményt, nem hívhat fel magán a rendezvényen bűncselekmény elkövetésére, és nem sértheti maga a rendezvény másoknak bármiféle jogát.” 

A bökkenő mindössze az, hogy ezeket előzetesen nem lehet megállapítani, lévén még a rendőrség sem rendelkezik jövőbelátó képességgel. Patyolat-tiszta jogszabály tehát nincsen a helyzet mintaszerű kezelésére, ami van, az viszont erősen aggályos. 

A magánvéleményem pusztán csak annyi, hogy ha rajtam múlna minden felvonulást engedélyeznék. Nálam a szólás-, és a gyülekezési- szabadság gyakorlatilag végtelen, akárcsak Amerikában. Nem szerencsés, ha gondolatok terjesztésének útját állja állambácsi, az pedig nem érv, hogy az „emlékmenet” megbotránkozást keltene sokakban. Ugyanis nincs olyan rendezvény, amely ne lenne vörös posztó egyesek szemében. Még a Sziget-fesztiválnál is rinyál egy-két mogorva nyugdíjas, pedig ez az egyetlen esemény, amely Magyarországot Európa-térképére helyezi (na jó, talán még idesorolható a Forma-1). 

Ettől függetlenül persze minden náci egy fasz, akikkel komoly ember nem vegyül, nem mutatkozik egy társaságban, és akiket akárhányszor csak tud, köznevetség tárgyává tesz.

(Blogter, 2009. augusztus 13.)