Rövid időn belül sokadszor jelenti ki az országos főrendőr, hogy már nagyon közel a rejtély megoldása, a kirakós-játék a vége felé közeledik, a tettesek bűnös kezeire hamarosan csinos kis karperecek kerülnek. Aztán valami mindig közbejön.

Bencze Józsefből botcsinálta krimiíró lett volna, amennyiben rossz sorsa a jogi és a közigazgatási terepasztal felől nem az egyenruhás pálya felé repíti. Az általa írt forgatókönyv ugyanis eltér a ponyvairodalom e szeletének szokásos sablonjaitól. Gyalázatos bűntény, verejtékes bűnüldözés, minden hájjal megkent tettesek, zsákutcába futott, majd az isteni szikra által megoldott nyomozás. Na, pontosan ez utóbbi show-elem maradt ki patrontárából. Enélkül azonban emészthetetlen a táplálék, akár a sóízű torta. 

OK, szálljunk le erről a virágnyelv-futószalagról, beszéljünk magyarul. Történt vala a kiskunlacházi gyilkosság, ahol egy 14 éves lányt megerőszakoltak, majd kegyetlenül legyilkoltak. Bencze csípőből tüzelt: bizonyíték annyi, mint homokszem a Szaharában, így a nyomravezetői díj felesleges, a tettes pillanatok múlva a kaptárban várja majd a bírósági ítéletet. Nem így lett, sőt tízmilliós vérdíjat dobott a rulettasztalra, és továbbra is fogadkozik: gyűjtögetik a gyanús figurák DNS-ét, igaz a gyilkosé még nincs meg, de ne menjenek messzire, mert már csak idő kérdése és azt is begyűjtik. 

De itt nincs vége a hanta-palintának, tábornokunk legújabb verziója szerint már összeállt a kép a Teve utcai székház-sortűzről. Csak hát itt is előjön a régi Bencze-betegség, a szó bennakad, a hang fennakad, most még nem mondhat többet, mert a gaz ügyészséggel birkózik. De nyugi, hamarosan sajtótájékoztató, ahol minden titokra fény derül. Kár, hogy a patás ördög vád képviselői másnap cáfolták, hogy bárkit is megalapozottan meg lehetne gyanúsítani a kevéssé vicces, Kalasnyikovos mókával. 

Legújabb fabulája a romák sérelmére elkövetett sorozatgyilkosságokhoz kapcsolódik. A Mestert csak szó szerint érdemes idézni, így lássuk az amatőr költő szavait: „A profilalkotás és a bizonyítékokról alkotott szakértői vélemény is abban erősít bennünket, hogy közel járunk az elkövetőkhöz.” Most is az a fránya közelség, akár a zs. kategóriás akció-moviekban, mikor a többperces autósüldözés során nem csökken a távolság, már összeér a motorház a menekülő farával, de megelőzni csak nem sikerül a gonoszt. 

Persze a blogger sem hülye, érti, hogy a fenti furfang a zsaruk taktikájának része. A bűnöző hallja, hogy a nyomában csaholnak, elveszíti hidegvérét, hibákat követ el, és lelepleződik. Mondjuk ez a stratégia kevéssé életszagú, kissé gyengeelméjűnek nézi a hétpróbás gazembereket, de ha már a sötétben tapogatózástól elromlott a látásunk, érdemes minden trükköt bevetni.

(Blogter, 2009. március 9.)