Ha valaki azt hiszi, hogy a hónaljkutya nevezetű kihalófélben lévő állatfajta, véglegesen eltűnt a Föld, vagy legalábbis Budapest színéről az hatalmasat téved. Ha mégis ilyet állítana valami tudatlan, akkor az biztosan nem nyitott szemmel jár a városban, vagy a kocsija sötétített üvege mögé rejtőzik.

Nem akartam hinni a nézőszervemnek, amikor egy kb. 25-30 közötti hölgy egy ilyen "kíséretben" jelent meg a múltkor a Tiszti Klubban. Óriási sikert aratott. A legnagyobb gáz, hogy nem fogta az adást, nem értette, hogy a körülötte lévők miért fogják a hasukat a röhögéstől. Van ilyen is, bár kétségtelenül ez egy szélsőséges eset, amely a fiatalok többségére nem jellemző. Viszont, mint férfi hadd világosítsam fel a kedves női nemet, hogy számomra a kézen lévő szőrszálak is eléggé lelombozóan tudnak hatni. A "körszakállak" és "bajuszkák" sem feltétlenül a libidóm barátai.

Odáig talán már eljutottunk, hogy a lábukat mamár szinte mindenki epillálja, ezzel szemben egyes intim-, illetve nehezen megközelíthető helyeket szívesen hanyagolnak el tisztelt ellenkező neműek. Higgyék el a háton lévő pihécskék sem a szexepiljükhöz tartoznak... A nemi szerven, illetve a popsiban lévő kitülemkedések viszont már a minősíthetetlen kategóriába tartoznak, kérem tegyenek ellene. Amit el tudunk fogadni, az egy max. kétújnyi kis csík, de csak és kizárólag felette és azt is csak úgy ha a hosszára ügyelnek, tehát az ollót sem kell a lomtárba hajítani!

A mai oktatás után, adjuk ki a jelszót: EPILLÁTORRA, GYANTÁRA, BOROTVÁRA fel!

(Lovebox, 2005)