A Nyugati téri aluljáró a furcsa szerzetek és az érdekes társadalmi jelenségek gyűjtőhelye. Vannak itt rappelő keresztények, igét hirdető koreaiak, kuncsaftra váró melegek, hajléktalanok, BKV-ellenőrök, posztos zsernyákok.

Őket már megszoktam, hozzátartoznak ehhez az óriási diliházhoz. Újabban egy idős bácsikára lettem figyelmes, aki a saját maga által írott könyvet árulja. Nem volt még olyan napszak, hogy nem láttam volna, ideje nagy részét alighanem itt tölti. Minden szükséges felszerelés van nála: kempingszék, kempingasztal, ha nagyon tűz a nap, akkor napernyő és persze a műalkotásai... Amelyet készségesen dedikál is, ha valaki erre kérné, legalábbis ezt hirdeti a kis papírfecni, amelyet a könyvesstandra illesztett...

Fogalmam sincs, hogy hányan vásárolnak tőle, mindenesetre mindig tele van az asztalkája... Emlékezzünk meg az alkotóról és a kreációjáról: Miklósi Károly: Málenkij robot. Ami engem ebben az emberben megfogott az az, hogy látszik rajta, hogy totálisan elkötelezett a téma és az irodalom iránt. Alighanem páros lábbal rúghatták ki könyvkiadóktól és terjesztőktől, de nem szegte kedvét, itt van és csinálja. És pontosan ez a jó értelemben vett amatőrizmust hiányolom sok mai GIGAKAMU megasztárnál. Mi lenne ha például Lipcsei "lófejű" Petike a futball szeretetéért focizna, vagy Marsi "nagyonszőke" Anikó a TV és az interjúk szerelmese lenne. Mondhatnék még neveket, de itt nem a konkrét személyek a lényegesek, hanem a jelenség.

Szóval AMATŐRIZMUS! Ez az új jelszó! Ahogyan annak idején egy bizonyos Minarik Ede próbálta...

(Lovebox, 2005)