Megszűnik létezni a Harmadik Köztársaság egyik legnagyobb hazugsága és aljassága, a 13. havi nyugdíj. Hipp-hipp barbatrükk, hát persze, hogy mégsem megy a lecsóba, a Nagy Reformátor öszvér megoldása révén beépül, hogy azt ne mondjam, átmenti magát az új rendszerbe.

A 2002-es választások után, a Kémelhárító és szekfűs zenekara (narancsos asszisztálással) feltámasztotta a már halottnak hitt Dzsenti-Magyarországot. Éljünk sokkal jobban, mint ahogy élhetnénk, nyújtózkodjunk lényegesen tovább a takarónknál, a jövőt pedig lehetőleg szarjuk le. Fogyasszatok boldogan kedves alattvalók, vásároljatok nyakra-főre LCD TV-t, Suzukit Swiftet, meg amit akartok. Igaz, termelni nem termeltek lófaszt sem, de Megyó és Fletó bácsi elintézi. Kölcsönből.

E remek kádárista hagyományoknak a legszembeszökőbb agyréme a 13. havi nyugdíj. Ugyanis olyan, hogy 13. hó, nincsen. Van ugyebár a december, melyet követ a január, de nem ékelődik a kettő közé decuár. Legalábbis a Gergely művésznevű főbíboros, a tudomány mai állása szerint nem rendelkezett erről bullájában. 

Persze nem is naptárreformról szól a történet, sokkal inkább egy remek érdekérvényesítési pozíciókkal rendelkező, nagyjából hárommilliós társadalmi csoport lekenyerezéséről, amit bátran nevezhetünk legális szavazatvásárlásnak. Bűnös persze az ellenzék is, amelyre a kérdéses időszakban síri csend szállt, hiszen ki vonna meg a poroszkáló, járókeretes mamiktól némi karácsonyi ajándékpízt? Hiszen emberek vagyunk, nem elállatiasodott bankárok. Sajnos. 

Természetesen eme írás nem a nyuggerek elleni lázítás jegyében fogant, de itt a remek alkalom, hogy ők is terhet viseljenek ezen viharfelhőkkel telített, sorsfordító időszakban. Hiszen a svájci indexálásnak nevezett korszakos találmánynak köszönhetően, ha esett, ha fújt, életkörülményeik eddig csak javulhattak. 

Azért ne tessék a szívgyógyszerhez sietni, a vérnyomáscsökkentő is felesleges, aki eddig nyugdíjas volt, alig érez majd valamit a változásból. Az államkasszának, amely 2008-ban 210 milliárd HUF-ot költött el erre a marhaságra, idén már sikerül megspórolnia (a most nyugdíjba vonulókon) 5 milliárdot, jövőre pedig 15-öt. 

Ez aztán a takarékosság. Vagy inkább a paternalizmus újabb győzelme?

(Blogter, 2009. február 19.)