Megházasodunk. Milyen néven tengessük ezután uncsi életünket? Teszik fel a menyasszonyok, ezt a nem könnyen megválaszolható kérdést.

Persze a vőlegénykék is feltehetnék, erre mamár lehetőséget adnak a magyar törvények. Kötve hiszem, hogy ebben a konzervatív és macsó társadalomban, egyáltalán eszébe jutott volna akár egyetlen férjjelöltnek is. Lássuk a lehetőségeket, mivel a felmenőim között is szép számmal akadnak névváltók, hát innen idéznék.

Az anyám: E-né M. Éva. Gyönyörű, főleg azok után, hogy mamár teljesen elhidegültek az apámtól, de hivatalos helyeken mégiscsak így kell bemutatkoznia, mégha látszik, hogy a pofája leszakad, akkor is... A nagymami: özv. dr. M. R.-né F. Hilda. Ha valaki nézi a "jóképességű" brazil és venezuelai szappanoperákat, ott nem találkozik ilyen hosszúságú nevekkel. Nagymami 2., csak lazán: E.M.-né. Ez a lehetőség a kedvencem, mert nem derül ki belőle, hogy mi a hölgyemény keresztneve. Mintha az illető az Ura szolgája lenne, persze az esetek többségében az is...

És nem csak nagyanyáinkra jellemző, még ma is sokan felveszik a "parancsolójuk" becses nevét. Természetesnek tartják azt is, hogy a születendő gyermekük a fater után kapja vezetéknevét... Így van jól, a férfi az első, a nő a második. Ahogyan a személyi szám is mutatja... Nagyon kevesen kérdőjelezik meg ezeket a látszólag lényegtelen, ám szerintem nem elhanyagolható tényeket. Mert a nők felszabadítása és egyenlővé tétele nálam itt kezdődik. Sajnos ez még a mindenki előtt járó Skandinávoknál sem valósult meg 100%-ban, hogy itt mikor fog, jobb nem belegondolni...

(Lovebox, 2005)