Ha azt mondják tűzijáték, elmondom mi jelenik meg lelki szemeim előtt! Egy agyonstrapált, negyvenes évei végén járó bajuszos 170 körüli férfit látok, aki kiviszi a családját erre a mérhetetlen nagy társadalmi eseményre!

A felesége körülbelül 10 centivel alacsonyabb és már minden nőies vonásától megfosztatott, már ha egyáltalán volt neki, lényeg átugrani könnyebb, mint megkerülni, és persze borotvát is akkor látott utoljára, amikor Jeti, a hegyiember. A fazon, aki egyébként a kalapos Skodás sztereotip megtestesítője, NDK-s szandálban és pamutzokniban vezeti a kis küldöttséget (2 szülő, 2 gyerek + 1 db anyós).

Navigál, osztja az észt, és vágja, hogy melyik lenne a legideálisabb pozíció az előadás megfigyeléséhez. Ezért már hét órára kivezényli csapatát a Vigadó tér környékére. Itt le is foglalják a helyeket. Ételt és innivalót otthonról hoztak, amely eddig az asszony hátizsákjában lapult, de mivel még messze az esemény, megvacsiznak. Kenőmájaszsemle paprikával és hozzá egy kis tea a kulacsból, ez a menü.

A vacsizás után a világ dolgainak kibeszélése kezdődik. Terítékre kerül: az időjárás, a holnapi ebéd, a balatoni nyaralás, a szomszéd kölykének hangos zenehallgatása, a budapesti közlekedés és némi meglepetésre Britney Spears terhessége. Mivel jól működő beszélőkét kaptak a teremtőtől, gyorsan lepereg a hiányzó időintervallum és máris kezdetét veszi a légitűz. Egyik ámulatból a másikba esnek, amely azért fura, mert vagy 20 éve ez a családi progi és a tavalyi durrogtatás is dettó ugyanilyen volt, dehát a memória...

Mikor szomorú véget ér az álom, belecsöppennek a véreres valóságba. A nő ugyanolyan frusztrált, mikor egy szerencsétlen rálép a lábára a tülekedésben, a nagymaminak ugyanúgy gond van a szívével, a büdöskölkök továbbra is fagyit kérnek, amelyet (a követelésért megígért két maflással ellentétben) nem kapnak meg. Otthon megnézik a boxmeccset és boldogok, mert a mai nap többhetes mesélnivalót szolgáltat majd...

(Lovebox, 2005)