Az ember tökéről is folyik a víz, mert a rohadék nap nem rest hét ágra sütni. Ez még önmagában nem lenne problematikus. Viszont a sor hosszú és kígyózó.

Nem valamelyik hivatalban, bankban vagy ingyenkonyhán, hanem egy nyomorult közértben. Amelyiknek a felszereltsége a peresztrojka idei Moszkváéra hajaz. Az egész nem lehet több kétszáz négyzetméternél. Szegény egyetlen pénztáros állja a szitokáradatot, a feldühödött és frusztrált tömeg az édesanyuciáját emlegeti a lehetetlen állapotokért, pedig nem ő a porszem a gépezetben. Rajta kívül még egy nőci található a felvágottaknál és nem tévedés két biztonsági őr!!!!!

Mondanám erre, hogy a londoni Harrodsban nem láttam összesen annyit, de ott alighanem nincs is annyi érték, mint itt. Rengeteg mindent lehetne eltulajdonítani a polcokról. Profi tojás, profi kenyér, profi sajt, profi túrórudi jelzi a kínálat bőségét. Tehát két szerencsétlen mókamikit tud foglalkoztatni a vállalkozás, plusz egy kasszást nem...

Érdekes üzletpolitika, nem éppen logikus, nem kapitalista, ezzel szemben igencsak tótágast áll a józan ész. Őrző-védőink annyira vigyáznak ránk, hogy jogilag fel sem tartoztathatják a potenciális tolvajt, fegyverüket és egyéb kényszerítő eszközeiket nem használhatják. Hogy miért vannak mégis? Mert lobbisták, akik közel állnak a húsosfazékhoz kibrusztolták, hogy kötelező legyen bizonyos üzletekben alkalmazni őket. Jó biznisz egyeseknek, nekünk meg bosszúság. Sokan panaszkodnak a munkanélküliségi ráta magas voltára. De ki emel szót a felesleges állások ellen?

(Lovebox, 2005)