Megnéztem. Még mindig a hatása alatt állok. Másoknak is azt tanácsolom, hogy győzze le lustaságát, vegyen magán erőt, vigye a társát, a gyerkőceit és haladéktalanul tegye magáévá a Hotel Ruanda című filmet. Hiába vágják az emberek pofájába, hogy hé, itt legyilkoltak 800 ezer embert, ez kevés, mert igazából csak az egyéni sorsokon keresztül vagyunk képesek azonosulni.

Azt gondolom át kell értékelnünk az olyan ostoba közhelyeket, hogy te vagy a legnagyobb állat, meg, hogy te barom, meg ökör, meg ilyesmi. Használjuk a "nálad nagyobb ember nincs még egy"-et és legyen ez a legnagyobb sértés. Hogy miért gondolom ezt? Nincs a Földön még egy faj, amelyik szisztematikusan képes lenne kiirtani a saját fajához tartozó egyedeket. Nincs még egy faj, amelyik végig tudná nézni, hogy a saját fajához tartozó egyedek egymást öljék.

Visszatérve a mozira, egy jelenet nagyon megmaradt. Az ENSZ-erők parancsnoka beszélget a szállodaigazgatóval, ahol egy kissé pityókás állapotban felveti: "Az a legnagyobb baj magával, hogy még csak nem is nigger. Maga afrikai. A nagyhatalmak teljesen magukra hagyják önöket." És pontosan ez az ami miatt ilyen borzalmak megtörténhetnek. A mérhetetlen nagy közöny.

Nem csak a politikusok hibásak. Hibás minden ember, aki hallgatásával hozzájárul, ahhoz, hogy a gátlástalan gyilkosok szabadon garázdálkodhassanak. Meg kell érteni, hogy a döntéshozók csak akkor cselekszenek, ha egyrészt érdekükben áll, másrészt, ha azt a társadalom kikényszeríti. Ne maradjunk csöndben, ne hunyjuk be a szemünket, hanem igenis beszéljünk róla. Elég a közönyből. Állítsuk le az esztelen vérrontást Szudánban, Kongóban, Ugandában, Szomáliában, Burundiban, Elefántcsontparton, Afganisztánban, Indonéziában, Fülöp-szigeteken, Nepálban, Kasmírban, Palesztinában, Irakban, Mianmarban, Csecsenföldön, Kolumbiában.

Feltehetitek a kérdést. Mit számít az, ha egyedül lököm a rizsát? Semmit, de ha mindenki lökné, változtathatnánk a Világon...

(Lovebox, 2005)