Demagógia, populizmus, néphülyítés, ezek a szavak jutnak eszünkbe a választási plakátokról. Orwell szelleme kísért a XXI. századi Európában…

Aki nem vak és egy kicsit is érdeklődik a közügyek iránt az elszörnyedve látja ezt a papírtengert (az összes gittegyletét cuzánmen). Csak részben azért, mert hazudnak rajtuk, megvalósíthatatlan ígéreteket plántálnak és ezerszer elcsépelt lózungokat szajkóznak. Sokkal inkább a kreativitás hiányát kérném számon a milliós fizetéseket zsebre vágó tanácsadóktól és reklámszakemberektől. Mosóporként kívánják lenyomni a választók torkán a politikai üzeneteket, ezért lesz olyan az egész, mintha kizárólag értelmileg sérülteknek készülnének. Józanésszel aligha lehetne elhinni, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve; de a dübörög a gazdaság című népmese is erősen megmosolyogtató. Kovács Pistiről és különböző cumikról most ne is ejtsünk szót.

Azonban Feri bácsi óriásplakátja az M3-as bevezető szakaszán minden képzeletet felülmúl és ez tényleg újdonság a zsenge magyar demokráciában, de bízvást állíthatjuk Európában is egyedülálló. Talán a népi Koreában találhatunk ehhez fogható monstrumokat, ahol a "szeretett" vezér tekint le "szeretett" alattvalóira. 1984 kezd megelevenedni, a Nagy Testvér mindent lát-effektus. Óriási baklövés, hiszen hasonló arcátlanságot a másik oldal prominens császárától várhatnánk, de nem a Mini Napoleont ábrázolja, akár hogy is nézem. Egyszer Őszentsége azt nyilatkozta, hogy skandináv típusú miniszterelnök szeretne lenni, ahol az elöljárók elvegyülnek a plebs között. Ezen még dolgoznod kell Ferenc... 

(Magyar Virtus, 2006. április 1.)