A szakmai, morális és gazdasági mélypontján lévő Magyar Televízió, a közszolgálatiság nevében pincsikutyaként teljesíti az óriáspártok útmutatásait és asszisztál egy komédiához.

A nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban a köztévét azért tartják, hogy ellenőrizze a hatalmat, ha kell kínos kérdéseket tegyen fel, ha kell akkor oknyomozzon. Itt 16 éve más sem történik, mint a politikával és annak minden szereplőjével szembeni kesztyűs kézzel való bánásmód. Magyarul mindig ők diktálhatják a feltételeket, amit a „királyi” vezetői zokszó nélkül tudomásul vesznek. Nálunk azt is meg lehet csinálni, hogy egy miniszterelnök-jelölti vita helyett miniszterelnök-jelölti szónoklatokat közvetítsenek. Csak nehogy beégjen túlságosan valamelyik nagykutya, inkább jöjjenek a jól begyakorolt és ezerszer elcsépelt, dögunalmas koreográfiák, a hétvégi kétmilliós nagygyűlések folytatásai… 

A moderátor, mint valami jól működő japán robot: „most XY következik három percben a Z témáról”. Semmi közbekérdezés, ha valami égbekiáltó sületlenséget hall, de miért is tenné, nincs ilyen jogosítványa, mert a kampánygórék lezsírozták a szabályokat. Miképpen azt is, hogy a helyszínen sem közönség, sem firkászok nem lábatlankodhatnak. Csak és kizárólag a két félisten, a két automata, meg néhány operatőr. Ha egyáltalán őket beengedték és nem (valami Big Bráner-utánzatként) a stúdióból vezérlik a kamerákat. Se prezentációs elemek, sem szemléltető eszközök (az egyik szereplő bemutat egy pénzérmét, a kíméletlen játékvezető helyre is utasítja). Sőt, vizet sem ihatnak. Nem mintha félnék a kiszáradásuktól, csak elgondolkozok. Milyen jelentéstartalmat hordozhat egy kortyintás, ami hátrányos lehet a másik tagra nézve? Az objektív mindig kizárólag a saját monológját mondót pásztázhatja, hogy a reakciót ne lehessen látni az ellenfél orcáján (egy-egy fintort vagy pofavágást elnéztem volna). 

Ami a legjobban zavaró: nem lehet közbevágni. A mélynövésű kikéri magának, hogy lepanelprolizzák a panelprolikat, a colos meg megvádolja ellenségét, hogy a kórházakat akarják a tőkések kezére juttatni. Mindkettő akkora baromság, mint a ház, hiszen azt hányják a másik szemére, amit ők saját maguk mondtak, mégsem lehet tisztázni ezeket a provokációkat azon melegében. Ezt tényleg jól kifundálta a Gál J. Zoltán, meg a Deutsch-Für Tamás (született: Deutsch Tamás). Kaptunk az arcocskánkba egy lecsupaszított, vitának álcázott másfél órás maszlagot, amelyben nyoma sem volt az emberi tényezőknek, mert a paragrafusokat kifundálók nem akarták, hogy itt és most eldőljön a választás. Fenntartották a status quo-t, de miért kellett ehhez az MTV?

(Magyar Virtus, 2006. április 6.)