Amikor a Vasprefektus - ez a véreskezű Néró - rendőrfőkapitánnyá avanzsált, bejelentette: „Itt aztán kérem zéró tolerancia lesz, mint New Yorkban”. A legtöbben tapsikoltak neki anélkül, hogy a legcsekélyebb segédfogalmuk is lenne arról, hogy mit is jelent ez a gyakorlatban.

A kilencvenes évek elején éppen egy fekete (természetesen demokrata) polgármestere volt New Yorknak. A városvezetést visszaszerezni igyekvő republikánusok százhuszadrangú szociológusokhoz fordultak, akik kidolgoztak számukra egy olyan programot, amellyel joggal tarthattak igényt a közép- és felső társadalmi osztályok szavazataira. Ellenségképet kreáltak és ezen ellenséggel szembeni kíméletlen fellépést szajkózták. Nem nehéz kitalálni kikre gondolok: persze, hogy a szegény, lecsúszott, többnyire fekete emberekre.

Elméletük azt a népi mondást adoptálta, miszerint, „ha ma hazudsz, holnap lopsz”, tehát csak a mindennapos, apró rendbontások elleni kitartó harc árán lehet visszaszorítani a súlyosabb bűncselekményeket.  Hatalomátvételük után a média is melléjük állt a harcban, az autóknál kéregetőket, például egész egyszerűen csak férgeknek nevezték. Giuliani polgármester szerint, ők a város szociális és morális hanyatlásának szégyenletes szimbólumai. A rendőrség létszámát megduplázták és mindennapossá vált a hajléktalanok, a koldulók, a prostituáltak, a részegek, a drogosok és egyéb antiszociális egyedek ellen való kíméletlen fellépés.

Az „oda nem illő elemek” egy csapásra el is tűntek a közterekről, persze nem azért, mert a szociális háló megfogta őket, hanem mert cselekedeteiket kriminalizálták, magyarán szólva: irány a sitt. Példátlan szigorításokat vezettek be a büntető törvénykönyvben, melynek következtében az USA-ban, tizenöt év alatt megháromszorozódott (!) a bebörtönzött lakosság. Ma közel kétmillió ember csücsül a hűvösön Amerika-szerte, többségük piszlicsáré, teljesen hétköznapi tett miatt, pusztán azért, mert szegénynek született és ebből a helyzetéből nem tudott kitörni. New York államban mostanság többet költenek börtönök építésére és fenntartására, mint oktatásra… És azt csak tényleg zárójelben jegyzem meg, hogy a bűnözés egy cseppet sem esett vissza, viszont a látképet zavaró marginális elemek nem zavarják többé a popcornzabáló, elefánttestű és a Jerry Springer-shown szocializálódott „becsületes” állampolgárokat.

A zéró toleranciát gond nélkül sikerült importálnia a többi jenki nagyvárosnak és államnak, majd megkezdte világkörüli, hódító útját… Először az angolszász országokban vert tanyát, majd átkerült a kontinentális Európába. Magyarország is igencsak felemelte büntetési tételeit BTK-jában, de szerencsére a ZT ilyen szélsőséges formában még nincs jelen. Lehet, hogy már nem sokáig?

(Magyar Virtus, 2006. április 5.)