A kapitány úgy ítéli meg, hogy hajója nem süllyed kellő gyorsasággal, ezért maga mellé vesz néhány kontárt, például Kula bá-t, a Bohócdoktort.

Aki elefántként dübörög be a műtőasztalra, hogy felállíthassa a diagnózist: beteg ez a nép. Hogyan lehet mindezt orvosolni? Telefonos segítségre sincsen szükség, agyából egy TGV sebességével tör elő a spanyolviasz: korlátozni kell a szabadságjogokat. Miért vonul fel a fiatalság az Andrássy Gyula grófról elnevezett sugárúton minden augusztusban? A végén még hőgutát kap. És miért hallgatja szörnyű menete közben azt a technót vagy micsodát? Egyáltalán miért hallgatnak bármilyen muzsikát a templomi orgonaszón kívül?

A másság menete sem kívánatos, fiúk fiúkon, lányok lányokon. A végén még szinglik maradnak és hordákba szerveződnek. Pont most, amikor a hazának tettre kész, megbízható káderekre van szüksége. Ám ez egy elkorcsosult nemzedék, határon kívülről kell ötmillió, igaz magyar szavazatot importálni és húsz évre bebetonozzuk magunkat – zárja le magvas gondolatait az állatorvosi ló.

Közben a tengerjáró lassan alámerül és eltűnik a látómezőből…

(Magyar Virtus, 2006. április)