A vetés beérett, úgy fest egy öntevékeny csoport romákat likvidál, legalábbis a nagycsécsi és a tatárszentgyörgyi vérengzés, illetve a galgagyörki géppisztolysorozat hasonló elkövetési módja erre enged következtetni. A szépnevű Petőfi ezredes közvetetten célzott is a lehetséges rasszista motivációra.

Aláírom, prejudikálónak tűnhetek, tisztában vagyok vele, hogy a tettesek még nem kerültek lakat alá, kilétük nem ismert, a bíróság még nem mondta ki bűnösségüket, és nem tárta fel az indítékot. Ha tévednék, nyilvánosan meaculpázok, rituálisan elfogyasztom a baseball-sapkámat, illetve Ádám-kosztümben keresztül megyek a Hősök terén, csúcsidőben. 

Alig egy esztendeje (2008. január 12.) a következőket jegyeztem be blogomba, a már akkor is pattanásig feszült cigánykérdést boncolgatván: „Mi várható a jövőben? Egy ilyen zavaros helyzetben, könnyen a lebutított magyarázatokkal előrukkoló, ostoba paramilitáris erőkké lehet a főszerep. No, nem a tornából felmentett tagokkal masírozó Magyar Gárdáé, hiszen az egy marginális párt PR-gumicsontja, semmi egyéb. Viszont feltűnhetnek a színen önbíráskodó, „igazságosztó” félkatonai baromarcok, akik nem tisztelve az (egyébként impotens) állam erőszak-monopóliumát, feljogosítva érezhetik magukat a rendszabályozásra.” 

Nos, ezen már túl vagyunk, igaz önkritikusan bevallom, jómagam lényegesen későbbre gondoltam ezen, nálunk eddig ismeretlen bűnözési forma (talán itt a terrorizmus kifejezés sem túlzó) beköszöntét. Igaz, meglepetésről aligha beszélhetünk. Aminek tanúi vagyunk az nem más, mint egy hosszú évtizedeken keresztül, mesterségesen a víz alá nyomott gumilabdának az elementáris erejű, felszín fölé spriccelése. 

Olyan cigányellenes légkör alakult ki széles e hazában (ennek okai hihetetlenül sokrétűek, erről bővebben majd egy másik postban), melynek következtében a tatárszentgyörgyi tragédia nem kelt elemi felháborodást. És pontosan ez az, ami a tetteseket további akciókra bátoríthatja, illetve az eddig csak szájkaratézó papírforradalmárokat is tényleges cselekvésre ösztönözheti. A társadalom javarészt közönyös, a véleményt formálók pedig vagy uzsorások akciójának tartják a levadászást, esetleg csak legyintenek, rosszabb esetben cinizmustól vezérelve helyeslően bólogatnak. Elmebeteg számháború kezdődik ilyenkor, a makói Pénzes Henrietta felgyújtása, a kiskunlacházi Horák Nóra megerőszakolása és bestiális megölése, Szögi Lajos agyonverése, Marian Kozma szíven szúrása kerül elő legitimáló tényezőként. Mintha egy cigány által elkövetett gyilkosságra egzakt felelet volna egy bármilyen cigány kiiktatása (mindegy csak cigány legyen). 

Csakhogy a kollektív büntetés Murphy-törvénye alapján az áldozatok szinte egészen biztosan ártatlanok, a putrisor legszélén élő, a legelesettebbek rétegéből kikerülő szerencsétlenek. Egy homo sapiens nem gondolhatja komolyan, hogy elfogadható válasz egy Raffael-szerű szociopata vagy az olaszliszkai előemberek tettére egy ötéves kölyök szitává lövése.

(Blogter, 2009. március 1.)