Nobel-díjas, megénekelte a U2, fényképe békeaktivisták pólóiról virít. Most mégis házi őrizetben várja népe és saját sorsa jobbra fordulását…

1988, akárcsak nálunk, Burmában is reményekkel kecsegtető időszak volt. A diktátor Ne Vin távozott posztjáról, megcsillantva a lehetőségét egy szebb és demokratikusabb jövőnek. Szinre léptek a rendszerváltó politikai vezetők és szervezetek. Hazatért londoni emigrációjából Aung San Suu Kyi, aki egycsapásra az ellenzék vezéralakjává nőtte ki magát. Nem csoda, hiszen erre volt predesztinálva. Édesapja, Aung San, a britek elleni függetlenségi harc egyik főszereplője, még a negyvenes években (később politikai ellenfelei megölték). 

A Suu Kyi által alapított Nemzeti Szövetség a Demokráciáért (NSZD) toronymagasan megnyerte az 1990-es választásokat, ám a hatalmukhoz görcsösen ragaszkodó elvtársak soha nem ismerték el hivatalosnak a referendum végeredményét. A politikus-asszonyt házi őrizetbe helyezték, az NSZD kulcsfiguráit börtönbe csukták, a tiltakozó tömegbe belelövettek. A várt és remélt fordulat nem következet be, mindössze annyi történt, hogy az államszocializmusból katonai diktatúrába süllyedt és Észak-Koreához hasonlóan szinte minden külkapcsolatát megszüntette, a nevét azóta Mianmárra módosító ország. 

A nagyhatalmaknak Burma nem volt annyira fontos, hogy segítsék az ellenzéket, tiltakozásuk kimerült néhány alibi nemtetszésnyilvánításban. A Nyugat lelkiismeret-furdalását enyhítendő, 1990-ben Saharov-, míg 1991 Nobel Béke-díjjal tüntette ki a politikust, aki erről természetesen még csak nem is értesülhetett. Az elmúlt 16 esztendő egyfajta csiki-csuki játékként telt. Hol szabad lábra helyezték Suu Kyit, hol hüvösre tették. Mindenesetre ezen időszak alatt minimum 10 évet töltött elzárva a külvilágtól. Legutóbb 2003. május 30-án vették el a személyes szabadságát, lehetetlenné téve, hogy tartsa a kapcsolatot családjával, barátaival, politikai harcostársaival. Nem tudni hol van, hogy egészségi állapota rendben van-e. Korábban többször felajánlották számára az emigrálás lehetőségét, ám ezeket következetesen visszautasította. Mint mondotta: „A bátorság még a legelnyomóbb állami gépezet ellenére is újból és újból a felszínre tör, mert a félelem nem a civilizált ember természetes állapota.”

2005. január 19-én töltötte be 60. életévét. A U2 együttes frontembere, Bono, a banda bécsi koncertjén elénekeltette a „Happy Birthday”-t a közönséggel, Suu Kyi tiszteletére. Szép gesztus volt, kár hogy nem követték példáját a világ vezető politikusai… Bár nem tudhatjuk, hogy ez az énekszó elhallatszott-e a címzettig, csak reménykedhetünk benne, hogy ennek a remek és bátor asszonynak az álma még életében beteljesedik. Egy erőszakmentes, demokratikus, a szabadságjogokat tiszteletben tartó Burma. Abban viszont biztos vagyok, hogy a történelemkönyvek Mahatma Gandhi és Nelson Mandela nevével egy lapon fogják emlegetni…

(Magyar Virtus, 2006. május 4.)