Egy számológép, egy vonalzó, egy északi főváros, avagy biztosan minden csillagász épelméjű?

Kezdek megzakkani, mert elgondolkoztam és kiszámoltam, hogy mekkora semmi vagyok hat és fél milliárd hasonlóan senki embertársamhoz hasonlóan. Sokan közhelyszerűen használják a fényév kifejezést, anélkül, hogy a legcsekélyebb fogalmuk is lenne a jelentéséről. A legtöbben csak ránéznek a Napra, a Holdra, a csillagokra, de csak bambán bámulják őket, mindössze esztétikai élménynek fogják fel. Az égitestek tőlünk lévő távolsága teljesen megfoghatatlan és érdektelen katyvasz a nagyközönség előtt. Persze ebben mindenki hibás, legfőképpen a közoktatás, amely elegendőnek érzi bemagoltatni a Naprendszer bolygóit, oszt csókolom. 

Nem vagyok szakértő, csak végeztem néhány magánszámítást, amellyel valamennyire érzékelhető az emberiség mákszemnyi volta. Nos vegyünk magunkhoz egy papirost és rajzoljunk le egy egycentiméteres vonalat. Talán menni fog… Ez a Föld-Hold-távolság. Ugye előttünk van, hogy milyen kétségbeesett küzdelem folyt a hidegháború idején a két szuperhatalom között a körülöttünk keringő égitest meghódításáért? Egy centi, szinte láthatatlan… Viszont a legközelebb keringő bolygó a Vénusz, már valamivel több, mint egy méternyire, míg a minket élettel ellátó Nap 3,75 m-re található. Ez már markáns különbség, ám igazából légypiszok a bolygói rangjától a közelmúltban megfosztatott Plútó 144 méteréhez viszonyítva… És még nem mentem tovább a Naprendszernél, amely parányi területként olvad bele a Világegyetem tengerébe. Jogosan vetődhet fel a bornírt kérdés, hogy ezen a skálán akkor merre is található a legközelebbi csillag (Proxima Centauri)? Nos, a 4,2 fényév, amely elsőre egészen kellemesen hangzik, valahol Koppenhágában lenne Budapestről nézve (994 km), ha a fenti modellezést vesszük alapul. 1 cm és a dán főváros. Markáns a különbség? És ez mindössze a legközelebbi csillag az Univerzum többszázmilliárdja közül… 

Mindenki emlékszik Neil Armstrong első bizonytalan lépéseire 1969-ből. Űrhajójukkal körülbelül tíz óra alatt érték el Holdunkat. Ugyanilyen sebességet figyelembe véve a Vénusz 43, a Mars 81, míg a Nap 156 nap (micsoda nyelvi lelemény). Persze ez hipotetikus, hiszen utóbbira nyilván nem lehet űrutazást szervezni a felszínének őrült hőmérséklete végett. De kalandozzunk csak tovább. A Szaturnusz már 3 és fél év a derék asztronautáinknak, míg a Plútó valamivel több, mint 16 esztendő. És vissza is kellene jönni… Igencsak agg űrutazók volnának a szkafanderes arcok a túra végén… Apropó: Anettkát nem lehetne errefelé utaztatni? De tegyük is félre celebhíreinket és vegyük ismét górcső alá derék Proximánkat. Nincs messze, el is lehet érni cirka… 113 ezer (!) év alatt… Ez mindösszesen körülbelül 4500 nemzedék. Ha most egy bátor jelentkező pár startolna, a landolásnál a szépunokájuknak az ükunokájának a kiei is érkeznének meg? A megoldást e-mail címemre kéretik elküldeni… 

Ha a távolságon való polemizálás mellett elgondolkodok a tér és idő fogalmán, akkor garantáltan hamarosan beutalót kérhetek a Lipótra. Van olyan, hogy 0. másodperc? Mi volt azelőtt? Hiszen, hogy kialakuljon valami, lennie kellett valaminek előtte (most ezalatt a Világegyetem keletkezését értem). Illetve hol vannak az Univerzumnak a határai? Hiszen, ha van határ, lennie kell valaminek utána. Hiszen olyan nincs, hogy valaminek ne lenne folytatása… Kicsit brutális, inkább nem is foglalkozok a jövőben ezekkel a kérdésekkel, maradok a földhözragadt földi (nyelvi lelemény 2.) dolgoknál. Tudásom ugyan hézagos marad, de talán megmenekülök az őrülettől…

(Magyar Virtus, 2006. szeptember 14.)