Volt már szabadelvű és konzervatív, ateista és hithű keresztény, hirdetett neoliberális és baloldali gazdaságpolitikát… Vajon a sor mivel folytatódik?

Ovinál ma senki nem szeretné jobban, hogy Fletó kihúzza 2010-ig, miképpen abban is biztos vagyok, hogy nála nagyobb Gy.-csomag-fan sincsen széles e hazában. Nem ittam fagyállót, megmagyarázom… 

De előbb vissza kell menni az időben 2002-ig, amikor is a frusztrált törpe az emlékezetes kétmilliós rendezvényén (copy by Philip), meghirdette az „egy zászló, egy tábor” doktrínát. Sokadik politikai pálfordulásának az volt az oka, hogy zseniálisan felismerte a demagógiában és a szimbólumokban rejlő szinte kimeríthetetlen lehetőségeket. Elsőként jött rá az elit tagjai közül a tömegpszichózis lényegére, magyarán, hogy a politikát sem kell másként felfogni, mint a porszívót. Ez is egy eladandó termék, meg az is. Hiszen egy-két zilált külsejű mérnököt leszámítva, a kutyát nem érdekli, hogy milyen a cuccos szívóhatása, a mechanikai elve. Az azonban annál inkább, hogy szép legyen a csomagolása, tetsző a dizájn, meglegyen a hovatartozás érzése, illetőleg jól beazonosítható legyen a másik cég által gyártott, a gyerekeink ujját és a kedvenc kisállatunk farkát beszippantó ellenlábas háztartási gép.

A bűnbak- és ellenségképzés „tudománya” egyidős az emberiséggel, igaz mára gyakorlatilag kihalt állatfaj a parlamentáris demokráciákban. Azonban egy olyan országban, ahol a felnőttek egyharmada funkcionális analfabéta és ahol a Győzike-show a legnépszerűbb kulturális esemény, hatalmas igény mutatkozhat erre a játékra. Azért mondom, hogy játékra, mert itt az emberekben azon illúzió születik, hogy ők is részesei a folyamatoknak (pl. egy gigászi tömegrendezvény alkalmával), holott csak egy szűk csoport hatalmi ambícióinak marionett-bábú figurái. 

Szokásos axióma használni a kétballábasra, hogy a hatalom rabja, egy igazi megalomán. Ezzel nehéz is lenne vitatkozni, viszont kiegészíteném azzal a nem elhanyagolható csekélységgel, hogy a gyereknemzésből sportot űző csóka, egy egészen kiváló politikus. Egy vérprofi (ugyanis, a politikus definíciója a szakzsargonban a következő: a hatalom megszerzésére és annak megtartására törekszik). Ez még akkor is igaz, ha meglehetősen ritkán sikerült bármilyen részsikert is elérnie. Ne felejtsük el, hogy Európában ilyen elvekkel gyakorlatilag sehol sem lehet a döntéshozatal csúcsára kerülni, így az elért 40% feletti eredményei a maguk nemében Guiness-rekord. Miképpen nem szokás pártrendezvényeken a nemzeti trikolórt lobogtatni, jelezve, hogy mi vagyunk ennek a népnek az egyedüli legitim képviselői. De nem dívik az ország házát  nagy ívben elkerülni, a nép által hozott választási eredményeket megkérdőjelezni, a parlamenti többséget maga mögött tudó miniszterelnöknek ultimátumot adni, az Alkotmány megdöntését szorgalmazó figurákat nyilvánosan felkarolni, adómegtagadásra felszólítani… Igaz, ezért legkevésbé őt hibáztatom. Hiszen nem tesz mást, mint a hatalomtébolyultak általában szoktak. Kihasználják az egyszerű emberek mérhetetlen tudatlanságát… 

Ovi nagyon jól tudja, hogy Fletó nem fog lemondani. Egész egyszerűen azért, mert ezt nem teheti meg. Az országban pillanatok alatt beütne a krach, és ez még Ovinak is túl nagy ár lenne, bár neki igazából semmi sem az, az édesanyját is áruba bocsátaná egy újabb szavazatért. Azzal is tisztában van, hogy a csomagok elkerülhetetlenek és biztos vagyok benne, hogy mondd néhány imát magában, hogy azok sikeresen végrehajtódjanak. Bolond lenne most beleülni a darázsfészekbe, hiszen a megszorítások nem illenének az imágójába. Célja a 2010-es választásokon való hatalomátvétel. Addig, pedig polgárháborús viszonyokat kell előidézni és mindent egy emberre fogni, elhitetni a közvéleménnyel, hogy mindenről az a csúnya colos tehet (mint anno a kevéssé jó megjelenésű harcsabajszú közgazdász). Ebben a magatartásban az a racionális, hogy egyben tartja azt a 2,2-2,4 milliónyi birkanyájat, akik minden körülmények között, zombi automata módjára elmennek voksolni a Vezírre. A maszopos és szadeszes exhívők pedig a csalódottságuk miatt, majd otthon maradnak (az átszavazás a mai viszonyok között szinte elképzelhetetlen). És mivel 2009-től a gazdaság növekedésnek indul (a most szapult reformoknak köszönhetően), azt a látszatot lehet majd teremteni, hogy mindent Őfelsége I. Orbántól kapott a tőle hangyának látszó kisember. Lesz, majd itten kérem fehér lovon vonulás és esztergomi önmegkoronázás… 

A közvélemény-kutatások és az önkormányzati választások eddig az Ovi-teóriát látszanak aláhúzni. A narancsos tábor április óta gyakorlatilag egy fikarcnyit sem nőtt, viszont a bizonytalanok számát mintha egy katapult lőtte volna ki… Azonban ne legyenek illúziói a kisbohócnak, ha 3 és fél év múlva az lesz a kérdés, hogy ő vagy Fletó, a most elkedvetlenedett, megcsömörlött rétegek aktivizálni fogják magukat és az íróasztalnál megrajzolt tervek, dugába dőlnek… 

Addig, pedig kénytelenek vagyunk elviselni az utcai harcokat, az állítólagos békés tüntetőket. Mára már közhellyé vált, hogy demonstrálni alkotmányos jog. És akkor hol lesznek majd a derék jogászok, ha a bankban tartott pénzünk nem ér majd egy kalap szart sem a kivételnél, illetve ha a munkahelyünket azért veszítjük el, mert a tőkések hátat fordítanak nekünk a destabil helyzet miatt? 

A magyar ember, rengeteg fogyatékossága és ostobasága ellenére, eddig egészen elfogadhatóan választott parlamentet, immáron öt alkalommal. Csak remélni lehet, hogy a sor folytatódik. Az önmagukat császárnak képzelők, pedig előbb-utóbb csak a helyükre kerülnek… Mondjuk Haider vagy Le Pen támogatottsági szintjére… A marginalizáció jótékony irányába… Igaz, ahol egy rózsadombi sztárföldműves-sztárügyvédet is egy tucatnyi esztendeig hagytak ámokfutni…

(Magyar Virtus, 2006. október 5.)