Etnikai és szociális atombomba ketyeg a Harmadik Világ-beli Magyarországon...

Öntsünk tiszta vizet ebbe a befeketedett pohárba és mindenki vegyen egy méretes zuhanyt. Jót fog tenni, talán lehűti a felhevült, tévhitekből táplálkozó, vérgőzös indulatokat. Olyan kijelentések és vélemények hangzottak el az utóbbi néhány napon, főleg az írott sajtókban és a világhálón, amelyeknek feltétlenül megálljt kell parancsolni. Olybá tűnik, hogy az elmúlt tizenhat év demokratikus erőfeszítései egy kanyi vasat sem értek, hiszen egy köztörvényes bűnügy hatására hangulatilag az 1944 végi Magyarország kellős közepén találtuk magunkat. Úgy az Andrássy út 60., a Dohány utca és a Duna által határolt háromszögben...

Az Olaszliszkán történtek nem tekinthetőek másnak, mint egy civilizálatlan tömeg lincselő akciójának. A magatartásukat nem a származásuk, hanem a már-már állati sorba kényszerített, alávetett helyzetük indukálta. Az etnikai hovatartozásnak csak olyan értelemben van szerepe, hogy ma zömükben ők kénytelenek elviselni a halmozottan hátrányos szociális helyzettel járó következményeket. Hogy az események idáig fajulhattak, azért a társadalom egészét, illetve a rendszerváltás óta fellépő hatalmi eliteket terheli a felelősség. Hozzáteszem: ez már réges-régen benne volt a levegőben és csak csodálkozásomnak adok hangot, hogy ezen esetek eddig nem váltak mindennapossá (persze ezt az állítást a kuruc.info bizonyára rögvest cáfolná).

Látni kell, hogy a falusi (főleg északkeleti) Magyarországon olyan rettenetes nyomor van, hogy a terület egy puskaporos hordó, meggyújtásra váró kanóc. Az állam gyakorlatilag kivonult a kis településekről, magára hagyta ezen térségeket. Se vezetékes víz, se csatornázás, se központi fűtés, se elektromos áram, se aszfaltozott út, se posta, se egészségügyi ellátás, se játszótér, se óvoda, se általános iskola, se művelődési ház. Semmi olyan intézmény vagy szolgáltatás, ami az embert emberré teszi. A roma közösségeket a fokozatos hátrányok halmozásaként, még a helyi lakosság kirekesztése is sújtja. Általában a faluszélen, a szeméttelep mellett, elszeparáltan kénytelenek mindennapjaikat tölteni. Azt persze felesleges ecsetelni, hogy munkahely a környéken sincs. Míg az átkosban a nehézipar felszívta a szakképzetlen munkásokat, az államszocializmus összeomlásával e néprétegek kénytelenek voltak visszamenni a szülőhelyükre, hogy aztán az egyetlen bevételi forrás megszűnésével, az éhhalál küszöbére kerüljenek, a korábban általuk eltartott népes családok.

Nem nehéz leszűrni, hogy aki ilyen helyzetbe születik bele, annak a nullával egyenlőek az életesélyei. Mostanra nőtt fel egy olyan generáció, aki 90' után szocializálódott. Bele egy olyan környezetbe, ahonnan semmilyen kiút sincsen. A poroszos közoktatás sikertelenségre ítéli őket, hiszen teljesen más értékeket és viselkedési normákat követel tőlük, mint amelyeket otthon elsajátítanak. Ezért aztán kimaradnak az oskolából és nem tesznek szert képesítésre, használható tudásra. Nincsenek pozitív minták, akik esetleg egy más út lehetőségét vázolnák fel a gyerekek előtt. A hivatalok és a hatóságok ellenségesek, nem ritkák a rendőri zaklatások és túlkapások. A többség pedig igyekszik elszeparálni magát tőlük, hogy semmilyen integráció ne mehessen végbe.

A fent említett generáció az első, amely már egy ilyen totális kiúttalanságba született bele. Bennük már olyan mennyiségű frusztráció halmozódott fel, hogy teljesen érthető reakciójuk a többség ellen fordulás. Igaz, igazságtalan elvárni a kisebbségtől a polgárosodást, amikor a többségnek is csak elenyésző része tekinthető modern értelemben polgárosodottnak, hiszen mentalitásilag nem kétséges, hogy a társadalom számottevő része inkább balkáni és keleti, mint nyugati. Viszont csak egy felvilágosult ország állampolgáraiban fogalmazódhat meg olyan igény, amely a mélyszegénységben élők felemelését követeli és kikényszeríti a hatalomtól (hiszen ez elvileg mindenki érdeke volna). Akik, éppen jól felfogott politikai megfontolásból nem csapnak az asztalra és nem pumpálnák rengeteg pénzt a probléma eltüntetésére, de legalábbis enyhítésére. Hiába, cigánytelepek felszámolásával biztosan nem lehet választásokat nyerni...

A válsággócok okainak kezelése helyett pedig marad a gyűlölködés, mert majdnem mindenkinek érdeke a status quo fenntartása. A hatalmasoknak nem kell rá sokat költeni és kényelmesebb a fejeket a homokba dugni, a "népnemzetieknek" pedig van kibe belerúgnia. Egyedüli vesztesei a játszmának kizárólag az alávetett pozícióban lévő romák, de az ő sirámaik meg kit érdekelnek? A tragédia nem az, hogy Bayer-szerű megélhetési zűrzavarkeltők vérlázító sorokat pötyögnek a klaviatúrába, hanem hogy népszerű, a többség véleményét kifejező gondolatokat okádnak ki magukból...

(Magyar Virtus, 2006. október)