A szegény magyart mindig kíméletlenül összeverik, pedig barátságos, jámbor, együttműködő vagy ott sem volt…

Amikor a labdarúgás nevezetű sportág még létezett Magyarországon, egy valamiben mindenki kompetensnek érezte magát dilettáns elgondolásainak kinyilatkoztatására… Tízmillió önkéntes szövetségi kapitány ócsárolta a válogatott játékosainak lélektelen produkcióját és érthetetlen taktikai hadrendjét. Miután az egykoron dicső össznépi szórakozás elhalálozott, a figyelem egészen másfelé terelődött. Sohasem halott tömegoszlatási szakemberek bújtak elő barlangjaikból és ellenállhatatlan vágyat éreznek önellentmondó véleményeik nyilvánosságra hozására. A józan ész fejre állításával és hathatós médiatámogatással sikerült olyan légkört teremteni, hogy 23-án feléledt hamvából a rendőrállam, amelytől minden becsületes családanya, kisgyerek, tisztességben megőszült nyugdíjas várhatja a lefüggönyözött fekete Volga éjszakai megjelenését… Jobb helyeken történelemhamisításnak hívnák ezen metódust, azonban úriemberi mivoltomból nem kivetkőzvén, pusztán a szándékos tényelferdítés vádjával illetem a szellemi vakság kóros tünetében szenvedő csőlátókat. 

Csapjunk a lecsóba. A mintegy 24 órás bevetés a Kossuth téri hajléktalanszálló (egyébként helyes) kiürítésével kezdődött. A világon sehol nem lehetne közegészségügyi és esztétikai ketyegő bombát az ország háza elé telepíteni, ám itt tolerancia és szabadság van. A világon sehol nem egyezkedne az adott alkotmányos rendet védő rendőrség olyan szélütött figurákkal, akik azt a bizonyos alkotmányos rendet kívánják megdönteni. Azonban, ha valakiben a kompromisszumkeresés igényének a csirája sincs meg, azt jogosan szorítják ki a térről. Ismétlem: szorítják és nem ütik-vágják. A sátortáborban talált kések, balták, vasgolyók, benzines zoknikba csavart faszéndarabok bizonyára a gulyáságyú minél hatékonyabb működését voltak hivatottak szolgálni. Másnap délután, ahogy várhattuk, felesleges energiáikat sportolással és szex-szel levezetni képtelen, antiszociális elemek elkezdtek hőzöngeni. Ugyan már a Corvin köznél és a Nagykörúton véget lehetett volna vetni a csorda vonulásának, hiszen be nem jelentett csoportosulásról volt szó és akadályozták a közlekedés zavartalan működését, ám a zsaruk vettek egy mély levegőt és inkább szemet hunytak a törvénysértések felett. 

Az elszemtelenedő és a jóindulattal visszaélő nemzeti lepelbe csavart huligánok felbátorodtak és be kívánták törni az Alkotmány utcai kordont. Nem egy tábla vagy egy szalag jelezte a „belépni tilos” területet, hanem két méter magas vasrács, hogy csekélyke agyberendezésükkel is felfoghassák, itt bizony semmi keresnivalójuk. Majd miután eltávolították őket a tilosból, megbolydult méhkasra emlékeztető módon, teljesen kivetkőztek emberi mivoltukból. Ami a kezük ügyébe került felkapták és a karhatalom irányába hajították, gyakran életveszélyes tárgyak hagyták el az ősmagyar kezeket: építkezési törmelék, féltéglák, kockakövek, közlekedési táblák, Molotov-koktélok formájában. Az egyenruhások még a feléjük robogó tankra sem vesztették el a fejüket (amelyet Amerikában minden bizonnyal felrobbantottak volna), hanem fegyelmezetten tolták a csürhét, reménykedtek, előbb-utóbb abbahagyják. A legnagyobb ellenzéki párt (amely természetesen most is különállását hangsúlyozta és aktuálpolitikára használta az évfordulót) nagygyűlésének berekesztése után mintegy 15 perccel indult meg a lovasroham a Deák téren. Ha a narancsos összejövetelen bemondták a rendőrség kérését, miszerint senki ne menjen arra, akkor a kardlapátozásba keveredés egyéni szoc probléma. Ha nem tették közé, akkor a szervezőknek ezek szerint mit sem számít híveik testi épsége, hiszen azok sérelmeit is remekül fel lehet használni a közbeszédben, a sebesüléseket a pártpolitika szolgálatába állíthatja a jól kifundált PR. 

A HVG helyszínen járt tudósítói egybehangzóan állítják, hogy a Kálvin tértől a Bródy Sándor utcáig felsorakozókat, illetve a Rákóczi úton vonulókat több mint fél óráig (!), ismétlődő rendszerességgel szólították fel a törvény nevében, hogy tevékenységük jogellenes, műveleti területen tartózkodnak, ezért a helyszínt el kell hagyniuk. Aki matematikából legalább görbülő osztályzatot kapott anno, csekélyke fejszámolás után kinyögheti, hogy a „Vezénylő Tábornok Úr” színpadról való távozása után mintegy háromnegyed órája volt a tömegnek, a mindössze néhányszáz méterre lévő metróállomások elérésére. Ha többszázezren (többmilliónyian…) verődtek is össze, és ha valaki nincs is fizikuma csúcsán, ennyi időnek mindenképpen elegendőnek kell lennie. Ez volna a védtelen, poroszkáló sokaságra való kíméletlen rárontás? 

A legtöbb vád a BRFK-t, a garázdák Deák-tér felé kergetése folytán éri, amely intézkedés hatására óhatatlanul belevitték a bűnözőket a békésen demonstrálók közé. Ezzel kapcsolatban, a már nevezett hetilap, szakértői forrásokra hivatkozva megjegyzi: „Aligha választhattak volna más útvonalat. Akkor ugyanis nem tudtak volna eleget tenni a tömegoszlatás fő szabályainak, miszerint kell hagyni menekülő útvonalat, de meg kell akadályozni, hogy a szétszéledt csapatok újból összeverődjenek, s esetleg hátba támadják a rendőröket.” Majd a kuruc.infon (ugye nem kell bemutatni?) figyeltem fel egy érdekfeszítő helyszíni beszámolóra, melyet egy önmagát nemzeti radikálisnak aposztrofáló „forradalmár” küldött: „Astoria, Astoria, Astoria! – skandálta a tömeg az első rendőrtámadás hatására.

Nem a rendőrök kergették tudatosan az orbánisták közé a vonulókat. A Corvin közből több térre mentek, ám az Operához és a Deák-térhez közel kaptak egy kis naftát meg rendőri erőszakot, ezért úgy döntöttek: lemennek Viktorhoz, hátha megvédi őket a rendőr-csürhétől.” 

A hídfoglalók felszámolásának körülményeit bízvást nem kell magyaráznom, hiszen a helyszíni közvetítés önmagát minősítette. Vallom, hogy példátlanul humánusan, pusztán a rendőri erő sokkoló vizuális demonstrálásával sikerült a barikádot emelt, és mint kiderült, egyáltalán nem bátor emberfolyamot szétkergetni. Megmosolyogtató érvek a jogvédők részéről, hogy idős néniket, mozgássérülteket, vakokat, gyengécske lányokat is bántalmazás ért. Kérem szépen a műveleti területen nincsen semmilyen látnivaló, az oszlatók ilyenkor képtelenek szelektálni, pusztán egy csordát látnak maguk előtt. Felelős állampolgár nem vállal semmilyen közösséget az aljas szélsőségesekkel, nem kell fényképezgetni, biztatgatni, hanem tovább lehet állni, és garantáltan nem történik atrocitás. 

A tanulságok persze a rendőroldalon is levonhatóak, de ne felejtsük el, nálunk az ilyen zavargások felszámolásának nincsenek hagyományai. A jövőben még a mostaninál is nagyobb higgadtságra van szükség, hiszen bár emberileg érthető a védekezni már nem tudó rendbontó kelleténél nagyobb verésben részesítése, de a jog oldaláról helytelen. Nem ildomos könnyen megcáfolható nyilatkozatokat adni, egy cseppet szerencsétlen, ha a főkapitány kapásból, minden vizsgálódás nélkül teljesen törvényesnek minősít egy hosszú és fárasztó akciót. Hiszen nem is lehet az. Aki ennyit dolgozik, annál előre prognosztizálhatóak a kisebb-nagyobb hibák. A sisakokon elhelyezett rendőrazonosító használatát magam is helyeselném, ezáltal jól számonkérhető volna valamennyi készenlétis. Felesleges füllentésnek érzem a leesett és elvesző jelvényekről szóló fikciót. Mint kiderült jelen jogszabályok szerint nem is kötelező, tehát értelmetlen a kamuzás. A vipera létjogosultságáról szóló társadalmi vitáról, pedig annyit: örülök, hogy mindenki ért hozzá, milyen helyzetekben (akár életveszélyes), milyen eszköztárra van jogosítványa a rend őrének. 

A három, folyamatosan ismételgetett, esetlegesen túlkapásként értékelhető jelenetsor helyett, a média jobban tenné, ha más lényeges kérdéseknek is terepet biztosítana. Hogyan lehetséges az, hogy kizárólag az aluljáróból felfelé igyekvők, a sarki fűszereshez és a nagymamához tartók, az aznapi sétájukat vagy futóedzésüket pont a kritikus helyszíneken végrehajtani akarók sérültek meg? Lassan ki fog derülni, mindenki pusztán mécsesgyújtási és megemlékezési szándékkal igyekezett a Bajcsira, csak a neoávéhá ordas módon rájuk rontott… El kellene már oszlatni a fejekbe mesterségesen belevert zavart: a kormánynak miért lett volna érdeke a fidesznyikek elnáspángolása? Ebben a közhangulatban gondolja épeszű polgár azt, hogy ebből politikai hasznot lehet csiholni?

Érdekesebb felvetés, hogy miért pont a tömegrendezvények megtartására teljesen alkalmatlan Astoriánál kellett egy ilyen grandiózus összejövetelt levezényelni, amely bántóan közel van valamennyi szimbolikus helyhez (Szabadság tér, Kossuth tér, Blaha Lujza tér, Corvin köz). Nagyon úgy fest, hogy felelőtlen, külföldön az ország maradék hitelét is eljátszani igyekvő, egyre inkább szélsőjobboldali gittegyletre hajazó banda nagyon is tudatosan feláldozta szimpatizánsait, hiszen a zavarkeltés tematizálásából eddig is versenyt játszottak… Az is kiviláglik, hogy már az utolsó erkölcsi gát is felszakadt, így Európában páratlan módon, egy demokratikus intézmény (rendőrség) ellen indít brutális támadást a volt (és remélhetőleg az is maradó) miniszterelnök. Ne legyenek illúzióink, nem fog itt megállni. Holnap jöhet a bíróság, az ügyészség, a nemzeti bank, a KSH. Hamarosan az utcáknak nem csak földrajzi értelemben lesz bal- és jobboldaluk… 

Olybá tűnik, olyan társadalomban élünk, ahol egy, a demokratikus közéletből önmagát már réges-régen kiíró vezér, négy és féléves aknamunkájának eredményeként, az állampolgárok közel fele, nemhogy a szakmáját professzionális módon űző rendőröknek nem hisz, hanem a saját szemének sem. A meghülyülés ugyan alkotmányos jog, de nem kellene törvényszerűvé válnia. A probléma nem az, hogy van 2-300 bakancsos bőrfejű, unatkozó egyetemista és járgányáról lepattanó gojmotoros, akik nindzsásat játszanak a haza megmentésének ürügyén, hiszen minden rendszer kitermeli a maga szemetét. A gond ott kezdődik, ha parlamenti erők a csürheizmust bátorítják és támogatják…

(Magyar Virtus, 2006. október 30.)