A tudatlanság: erő, mondotta volt a nagy George, még valamikor a múlt század közepén. Talán ezt az aranyköpést választhatta Juszt László médiamunkás, riporteri (kérdezőbiztosi) ars poeticájának.

Kern Andráshoz idézte (a minapi, megismételt adásban), a legendás Tornóczky Anitát is lepipáló szép magyar mondatot: „Te, azzal pi… pi… pi…”. Nem valamely szárnyast kívánta hangutánozni, ám elmeszesedő agybarázdái nem dobták ki a megfelelő nevet. A segíteni hivatott papírcetlijeibe sem pillanthatott, ugyanis azok egész egyszerűen nem léteztek… Az interjúvolt színész megszánta és tudni vélte mire gondolhatott a szebb napokat látott exkriminális, így hát rávágta: „Pintér Gábor”. Köszönte szépen a manapság fogyasztóvédelemmel is foglalkozó TV-s őskövület, és újra nekifutott: „Szóval azzal a Pintér Gáborral mi lett. Hol van?”. Jött is a felelet, amely aztán jó alaposan megfagyasztotta a légkört: „A Farkasréti temetőben a föld alatt”. 

Ez az a szituáció, ahol fel kell állni, becsapni maga mögött az ajtót és egy jó ideig nem diskurálni a szenilis, felkészületlen, már réges-régen nem képernyőre való csődtömeggel. Kern azonban folytatta, ugyan látszott fizimiskáján, hogy legszívesebben ott hagyná a kócerájt, ám megmagyarázhatatlan okból kifolyólag szó nélkül tűrte a szellemi barbárság Juszt-szerű megnyilvánulásait…

(Blogter, 2007. január 2.)