Jelentem alássan: a mainstream megmondóemberek által nagy hévvel szorgalmazott Gyurcsány-Orbán megbékélés megköttetett, itt aztán akkora együttműködés lesz, mint még soha.

Ez az Orbán persze, nem az az Orbán, nem tudjuk hogyan bánik a bőrgolyóval, miképpen azt sem, hogy szokott-e az Úrhoz fohászkodni, mint neves, egykori ateista névrokona. Ő Péter, a kőszikla, aki eddig a Colgatet menedzselte, a hagyományos fogkrémek forgalmának a kárára. 

Most lehetetlenre vállalkozik: a kormányzat eddigi (nem létező) teljesítményét kellene eladnia a modern tömegkommunikáció eszközeinek segítségével. Attól tartok, alapos fáziskésésben van az amúgy is össze-vissza kapkodó kabinet. A reklámiparhoz nem akkor kell nyúlni, amikor már totálisan hiteltelenné válok, hanem már a választások utáni eufóriában. A nép alapvetően ostoba, mint a sár, sok mindent le lehet nyomni rajta, de úgy vélem ennek az ügynek már harangoztak. Pedig a feladat nem lett volna túl bonyolult. Danks is megoldhatta volna, ha lenne egy cseppnyi szakmai kompetenciája (Batiz celebritással egyetemben). Eddig a Tescoban címkézett át lejárt szavatosságú termékeket, itt pedig a valóságot kellett volna lózunghegyekké konvertálnia. „Hajrá magyarok!” meg ilyesmi, úgy tűnik most ez a menő. Minél egyszerűbb annál jobban megérti a funkcionális analfabéta lakosság. 

Körmeinkről a húst is lerágva várhatjuk az óriásplakátokat, a közpénzen finanszírozott méregdrága TV-, és nyomtatott-reklámokat, meg persze az elmaradhatatlan Szijjártó-dáridókat...

(Blogter, 2007. január 6.)