Könyörgöm, dugja meg valaki! Bármint, Morvai Krisztinát! Klasszikusoktól csak pontosan, ezért utólagos meaculpa Radványi Gézától, meg azért is, hogy hallhatatlanná vált bonmot-ját a magyar közéletnek nevezett, fertőzött szemétdombra plagizálom.

Javaslom, indítsunk össznépi mozgalmat, alakítsunk civil szervezetet, nyissunk bankszámlát, vagy tudom is én, pontosan milyen formában történjen a szent cél érdekében kifejtett közcélúság. A lényeg, hogy a befolyt összegből, babaarcú, szobortestű, a szolizástól bronzbarnára sült, átlagon felüli mérettel rendelkező chippendaleket közvetítenénk ki, láthatólag neurotikus tünetekkel bíró, frusztráltsága miatt ön- és közveszélyessé vált, korosodó médiaszereplő asszonyságok részére. Kezdjük mindjárt Morvai Krisztinával. Persze itt nem állnánk meg, hiszen áldozatkésznek lenni jó, így Schmidt Máriának, Szalai Annamáriának, vagy Hankiss Ágnesnek is a legnagyobb tisztelettel küldenénk majdan az ajándékcsomagot, mi jótékonyak (Wittner Máriát most nem keverném ide, mert a szívem akkora, mint a költségvetési hiány). 

Mivel az elgondolásom egyelőre képlékeny, csak egyes szám első személyben vizionálhatok jövőt. Higgyétek el, kizárólag a keresztényi szeretet vezérel, az evangéliumi útmutatás: miszerint segítsd a bajba jutottakat. Hiszen vezethet-e az út annál lejjebb, ha valakitől a saját élettársa határolódik el egy remekbe szabott közleményben. Mit tegyünk, ha hittestvérünk jobbra áll Tomcica bloggertől, populistább, mint a Mini Napóleon, és több lózungját kapja fel a szél, mint amiről Sz.P. képviselő (aki szabadalmaztatta a nagyüzemi háromperces sajtótájékoztatót) és kommunikációs atyaúristen csak álmodhat. Drága barátaim, eljött a cselekvés ideje, hiszen ez az egykor volt elismert tudós-jogvédő, most méretesebb bolsevik veszélyt szimatol és képtelenebb zsidó világ-összeesküvési teóriákat gyárt, mint a drámaíró-pártelnök legkiválóbb poharazgató óráiban. 

Nincs mese, férfi kell, mert Baló György vagy nem az, vagy biológiailag akadályoztatva vagyon, de lehet, hogy máshol keres menedéket jelen pillanatban kiszámíthatatlan hitvesétől. Nem sietem el cégem megalapítását, egy ideig még a karosszékemben hátradőlve kívánom figyelni, a napi rendszerességgel jelentkező Morvai-sagát. Mit helyezzek előtérbe? Egy hisztérika megmentését a végső leépüléstől, vagy az állandó botrányadagjának kielégítését követelő ezerfejű Cézárt? Súlyos morális dilemma ez, Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amíg meglelem a választ, addig is Hajrá Magyarország, Hajrá Magyarok!

(Blogter, 2007. január 11.)