A Sport Plusz nevezetű szennyhetilapban van egy állandó rovat, melynek a címe: Szájtátva hallgattuk.

Kevéssé kreatív egyén lévén kénytelen-kelletlen le kell nyúlnom e márkanevet, mert Konrád György 168 órának adott nyilatkozatát ebbe a kategóriába kell belegyömöszölnöm (amennyiben a hallgatás nem képzavar egy nyomtatott termék esetében). Az idősödő öregúr annak a sajnálkozásának ad hangot, hogy Pécs városa picike Európa Kulturális Fővárosának (2010-ben lesz esedékes). Bezzeg a vele egyidőben ezen címet bitorló németországi Essen, amely ötmillió (!) polgárral büszkélkedhet, egészen más pozícióból szervezheti az eseményeket…

Tornóczky Anita örökbecsűje (éseztígyhogy) után nem csodálkozhatunk, ha valami ménkű nagy szamárság kerül bele az adásba (cikkbe) a vágást (szerkesztést) követően, de az állítólag kiváló tollú Sztankay Ádámtól és lapjától egy hangyányival többet vártunk volna. Nem az a szégyen, ha egy szenilis öregember hetet-havat összehord. A probléma ott kezdődik, ha ezzel nem szembesítik...

(Blogter, 2007. január 4.)