Pattogtatom a rádió gombját, valami hallgatható műsor után koslatok. A szokásos, egy kaptafára készülő zenei maszlagok és a negyedóránként híreket sugárzó tematikus hírcsatornák között az újdonság erejével taglóz le, egy számomra eddig csak hírből ismert médium, a Mária Rádió.

Egy nyanya, aki a tököm tudja milyen rangot, vagy pozíciót foglal el a nőellenes katolikus egyházban, a következő veretes gondolatot pöfékeli az éterbe: „Jézus fájdalmas szenvedéséért”, majd egy gondolatnyi hatásszünetet követően, egy szekérderéknyi beidomított apácaszerű felel: „irgalmaz nekünk és az egész világnak”. Ez önmagában még rendben is volna, hiszen hülyeséget bárkinek állampolgári joga megosztani a potenciális vakbuzgókkal. Ám meglepetésemre a fenti adok-kapok ismétlődik, másodszor, harmadszor, huszadszor. Három perc után még reménykedek benne, hogy ebből csak kialakul valami, történik elmozdulás, de nem, mintha megakadt volna a CD. Öt minuta után megunom és vörösödő fejjel lépek tovább. Utoljára ehhez fogható élmény a Szigeten ért, amikor hinduista punkok kántálták véget nem érően a „Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré” című megunhatatlan slágert. Értelme ugyan annak sem volt, de legalább lehetett rá pogózni… 

Persze a kíváncsi természet ilyenkor rázummol a cég honlapjára és a pofa tátva marad. Fontos infókat osztanak meg velünk, egyszerű, alárendelt, mezei állampolgárokkal. Kiderül, hogy a Mária Rádió a Szűzanya ajándéka és az MR tanúságtétel arról, hogy Jézus él. Hogy is van ez? Egy anya, aki ondó és pénisz segítsége nélkül hozta világra gyermekét egy jászolban, két évezrede, most grátisz dob a halandóknak egy frekvenciát, hogy bizonyítsa: kölyke nem is múlt ki a kereszten, hiszen csak két ütőerét és a bokáit fúrták át a derék rómaiak… 

Biztos, hogy a Berényi család története és a Csillagvirág Klinika mindennapjai a legveszélyesebbek az elmére, a jelen médiakínálatából?

(Blogter, 2007. január 9.)