Van abban valami diszkrét kádári báj, hogy Dévényi Tibor, az előző világrend nagy kreálmánya, a megváltozott útviszonyok között is képes, már a nyolcvanas években is vérciki munkásságából magas nívón megélni.

A szocialista szellem vasútjaként száguldozik a kapitalista információs sztrádán, és remek stílusérzékről tanulságot téve, a kamerába nézve fenyegeti meg a nagyérdeműt (plusz Tóta W. Árpádot külön is), hogy az újév számára új műsorokat tartogat. 

A gyermekét felelősséggel nevelő gondos szülő (feltéve, ha a bejelentéstől nem kap szívszélhűdést), a hírt meghallván a Színes RTV-hez nyúl (vagy a kardjához), hogy megtudakolja mikor is kell elzárnia a dobozt, megóvandó a porontyot a soha meg nem újuló cukrosbácsitól. Elvégre ki ne állna meg a testi-szellemi fejlődésben olyan perverz jelenetektől, ahol statiszta gyerkőcök tenyerüket véresre tapsolják, míg a sónyalogató bakkecske méltóztatik eldönteni, ki felé hajítja a pöttyöslabdát, a Matchboxot, vagy a bonbont. 

De, hogy e veretes gondolatok miért is ötlöttek fel bennem? Bánó András vendégül látta a Gyárfás-showban, minden idők legnagyobb magyar DJ-jét. Terítékre került az Index fentebb már emlegetett publicistája, aki létében kérdőjelezi meg a lemezlovast. Erre persze kaján vigyor és összefüggéstelen gagyogás a válasz, Tibi bá’ az 500-at alig meghaladó szókészlete nem elégséges ahhoz, hogy egy jót odabasszon Tótának. Sőt büszkén dicsekszik, azzal a nyilvánvaló fikcióval, hogy a nevezett személlyel baráti kapcsolatokat ápol. De nem titkolja azt a rejtegetni valót sem, hogy a jelen egyetemistái Dévényi-arcképes pólókkal várják, az aktuális retro-haknira érkező hullócsillagot. Szánalomra méltó, hogy a „művészúr” nem látja át ennek az álrajongásnak a szociológiai, pszichológiai hátterét. Benne is ugyanazt az antisztárt keresi a bakfis táncikáló, mint uhrinbenedekben, feketepákóban, sebeökjánosban, kordagyuriban. Amikor valami már annyira selejt, hogy értékké válik, annyira csúnya, hogy esztétikai gyönyört okoz. 

Nekem nem is lenne három kívánságom, csak egy. Olyat akarok nézni a közszolgálatin, ahol Tibi bácsi nem elintézi, hanem Tibi bácsit elintézik…

(Blogter, 2007. január 10.)