Éppen a BLOGTER-en írogattam feledhető hozzászólásaimat, amikor a háttérben zúgó kereskedelmi rádiócsatorna felém repített egy tragikomikus történést. Gázártámogatást „szállító” trükkös csalók rámolták ki, egy gázfűtéssel nem is rendelkező öreglány kuckóját. Fiala János szavaival élve, a dolog hírértéke egy tízes skálán kettes, ám ez a konkrétum továbbgondolásra késztetett.

A látszólag tökéletes bűntényben kapásból fellelhető néhány elemi logikai bukfenc, amely a produkciót sikertelenségre predesztinálhatta, mivel azonban az áldozat ostobább, mint a sár, meglepő módon a szarkák jöttek ki pozitív mérleggel a buliból. 1. Legritkább esetben szoktak gázártámogatást vinni, gázfűtéssel nem rendelkező lakóhelyre. 2. Sőt, a hivatal egyáltalán nem megy házhoz, mert az igényeket formanyomtatványon kell elpostázni. 3. Állami alkalmazottak nem kettesével szoktak a helyszínre járni, mert kapacitásuk amúgy is szűkös. 4. Maximum az állampolgár kérésére, de legalábbis előzetes értesítés után száll ki a hivatalosság. 5. A támogatás nem nominális (így nem is adhattak ötezer forintot), hanem a költségek bizonyos százalékát fedezi, rászorultsági alapon. 6. Épelméjű ember az ékszereit trezorban védi, a megtakarított pénzét bankban fialtatja. 

A kétbalkezes rablók, miért is abszolválták a körútjukat sikerrel? Mert a Kádár-rendszerben fénykorát élő, a szocializmust birka módon építő, szürkeállományát gondolkodásra soha nem használó népréteg (jellemzően a mai nyugdíjasok) 17 évvel a gengszterváltás után sem alkalmazkodik az új világhoz. Képtelen kételkedni akkor, ha valaki valamely állami szervre hivatkozik. Megszokták, amit nekik a hatalom nevében mondanak, az úgy is van. Legyen az bármilyen képtelen történet, ha ott van a kamupecsét, akkor rendben. Így aztán ráfáznak szépen, de hiszékenységük tovább nyúlik a hivatalos szférán. Lakásmaffia, BAUMAG és egyéb nonszensz históriák. A sor persze a jövőben is folytatódik. 

Az egyén felelős a saját sorsáért. Aki megelégszik a szellemi igénytelenséggel, aki hagyja az agyát leépülni, az fizessen rá. Konkrétabban kifejezve: aki hülye, halljon meg…

(Blogter, 2007. január 14.)