Gyurcsány Ferenc a takarékos, spórolós, nadrágszíjmeghúzós állam ködös jelszavaiba burkolózva üzen hadat a takarékos, spórolós, nadrágszíjmeghúzós államnak.

Voltak itt hatalmas fogadkozások, kevesebb stallum, Audi, sofőr, bérelt iroda, ingyenélő szakértő, laptop, miegymás. A durrogtatott klisék az újév beköszöntével, a múlt esztendő enyészetének martalékaivá váltak. Bizonyos szint után nem lehet nagyot zuhanni. A rendőrségnél speciel ez mindig is így volt, de az külön állatfajta. Napjainkban, nincsen máshogy az államapparátusban sem. Most éppen, öt bukott minisztert tüntettek ki államtitkári ranggal. Öt olyan lúzert (Baja F., Burány S., Kolber I., Magyar B., Németh I.), aki kontár módon irányította a tárcáját. Nem én mondom, hanem a kormányfő, aki maga ebrudalta kijjebb kabinetéből a fent nevezett személyeket, ám úgy fest nem sokáig lettek kegyvesztettek. 

A szóban forgó makik, a kevéssé ismert Fejlesztéspolitikai Irányító Testület tagjaiként munkálkodnak nyár óta. Uniós pénzek koordinálása (lesz) a fő reszortjuk. Nem elhanyagolható csekélység, hiszen azt mindannyian tudjuk, hogy az ország fejlődési pályáját nem a Szent Korona-tan, hanem az EU-milliárdok fogják megfelelő pályára állítani. Csak lövésem nincs, akkor minek hozták létre a Bajnai-féle Nemzeti Fejlesztési Hivatalt. Ez azonban egy másik bicikli. A lényeg: a kvintett ugyanazt végzi (vagy nem végzi) a közért, mint eddig, csak címmel felruházva, és több posztóért. A kisebb állam nevében… 

Gyurcsány Őszödön nem tökölt. Autófényezőnek küldte volna vissza a pozíciókért könyöklőket. A hév elmúlt, beleragadt a posványba. A kommunikáció Batiz nélkül is csőd…

(Blogter, 2007. január 15.)