Kezeim ujjperceit apróra tördelve várom a tavalyi zavargásokat vizsgáló két bizottság, hamarosan nyilvánosságra kerülő jelentéseit. Az illúziókat táplálókat lehűteném, az eredmények és a belőlük levont következtetések előre prognosztizálhatóak.

Van ugyebár a Morvaiék alternatív cuccosa. Amelyben olyan jelentős jogász is található, mint a minden ártatlanul megvádolt szittya önkéntes ügyvédje, Gaudi-Nagy Tamás. Sajna a többi név semmit nem mondd, de ezt be kell tudnom az ordító tudatlanságomnak. A miniszterelnök előre megtervezett, az ávós időket is felülmúló elnyomó gépezetének tudatos bosszúhadjáratáról fogunk értesülni. A rend éber őrei sportot űztek a szemkilövésből, csonteltörésből, kismamarugdosásból. Mindannyiunk Vasprefektusa pusztán passzióból veretett véresre, békés, az állampolgári jogaikat csendesen, a törvény betűinek alárendelve gyakorló diákokat és nyugdíjasokat. 

Persze említést érdemel a Gönczöl-féle think-tank is. Ismertebb nevek és arcok, megannyi tudós fejedelem, csakhogy nem elég hitelesnek lenni, annak is kellene látszani. A Kádár-kor rendszerellenes tüntetésein edződött Vörösmarti Mihály nyugalmazott főzsarutól, Ormos Mária MSZMP KB-tagon át, Csepeli György (blogtársunk!) liberális ex-államtitkárig terjed a vegyesfelvágott. A rendszerváltás veszteseinek frusztrációja, az átkosból hozott generációkon átívelő sérelmek, a rendőrség felkészületlensége lesz a mag, mely köré ajánlásokat fogalmaznak meg a felkértek. A gyülekezési törvény módosításának szükségessége, az erőszakszervezetek felszerelésének javítása, kiemelt helyet fog képezni záróakkordjaikban. 

Megint csámcsoghatunk egy jót, és mindenki kiválaszthatja a neki szimpatikus múltmagyarázatot. Szelektíven kimazsolázva a bennük rejlő valóságtartalmat, a magában felépített teória alátámasztásához. Az árok továbbra is mély, elvégre két országban élünk, vagy mi a szösz…

(Blogter, 2007. január 19.)