Kéri László berobog öt közéleti figura és egy hibbant műsorvezető közé, oszt’ majd jól megmondja. Farkasházy Teddy távollétében szükség van egy agyra a szoftverhiányos környezetben.

Kap is szépen az igénytelen média, amely nem képes súlyozni, mi a hír, mi a nem hír. Hamisan interpretál, tévesen következtet, szándékosan félremagyaráz. Majd letol minket egyszerűeket, ugyan mit firtatjuk, a képviselői költségtérítéseket, eddig is így volt, ezután sem lesz másképpen. Két szónoklat között valahogy szóba kerül a gasztronómia-díjas Mega Trade, meg az átcímkézés. És akkor elkezdődik a tanulási folyamatról szóló dajkamese, amelytől Csányi Vilmos is lázba jönne… 

Szóval a fent nevezett politológus szerint, tök jó, hogy volt ez a botrány, mert ezek után az emberek figyelmesebbek lesznek, megnézik a szavatossági időt, hiszen eddig bizonyára nem tették, de Kéri papa erre is felhívja az együgyűek figyelmét. Szily Nóra tiniket megszégyenítően bazsalyog, Gálvölgyi még feljebb pödri a szemöldökét, Bajornak esti könyvtárlátogatást kíván a mája. Azt a csekélységet viszont senki sem merészeli birizgálni, hogy ha megnézem a szavatosságot, és valami jómadár átcímkézi a betevőmet, akkor miért ne dobnám fel a taccsot? 

Persze lehet védekezni. A stúdióban ülők nem közegészségügyi szakemberek, viszont az előadó egyetemi tanár, felruházva címekkel, így amit okfejt az szentírás…

(Blogter, 2007. január 22.)