Elgondolkodom, mit tennék Pilhál Györgynek, a Magyar Nemzet publicistájának a helyében, ha olyan szerény szellemi munícióval és tollforgatói képességekkel eresztettek volna utamnak, mint őt. Biztosan az újságírás lenne számomra a legmegfelelőbb hivatás?

Mindenki lehet valamiben tehetséges. Rengeteg kiváló asztalos, bolti eladó, őstermelő él közöttünk, szakmájuk kiválóságai, elképzelhető, hogy Pilhálnak is ebbe az irányba kellene orientálódnia. Nem tudjuk miben kompetens, milyen területen lenne megbecsült dolgozó, ám mostani pozíciója valamilyen súlyos félreértésen alapulhat. 

Legújabb cikkéből idéznék: „Gergényi most éppen március idusától reszket, merthogy akkor állítólag újra kezdik a magyarok, addigra pedig fel kell tölteni az ágyúkat vízzel, a gránátokat gázzal, a viperákat meg ki kell suvikszolni, mégis adjon magára, aki hiénának áll, és civileket ütlegel.” 

Amellett, hogy stilárisan még egy alsós tanulók számára kiírt fogalmazási versenyen is gyengének találtatna, értelmezhetetlen az eszmefuttatása. Azt veti a Vasprefektus szemére, ami a munkaköri kötelessége. Egy tömegrendezvényen igenis legyenek vízágyúk, könnygázgránátok és a legkülönfélébb kényszerítő eszközök. Nem kell ezeket feltétlenül bevetni, viszont a tavalyi cécó bebizonyította, az elővigyázatosság ajánlatos. A cikk tartalma alapján megállapíthatjuk: Pilhál vagy jövőbelátó, és akkor üljön be egy duplanullás tévéadó táltos műsorába; vagy titkosszolgálati információt tár a nagyérdemű elé, ebben az esetben hazaáruló; vagy ismételten egy légbőlkapott, torzszülött alkotással van dolgunk. 

Egyhangú lehet, a lovakat is meghazudtoló csőlátással élni a mindennapokat. Valamennyi jelenség, esemény mögött csőrszerű képződménnyel rendelkező lények összeesküvését sejteni. Reszketni és várni a magyarság elpusztulását. Hiszen a Világ összefogott és mással sem foglalkozik, mint ennek a kilencvenháromezer négyzetkilométernek a kiárusításával, majd eltüntetésével. Pilhál, a városon végigvonuló, enyhe fogyatékossággal bíró, zászlólobogtató tüntetők hangja. Hogy tudását a második legnagyobb napilap hasábjain bizonyíthatja, az szegénységi bizonyítvány. Nem az MN-nek, hanem az országnak…

(Blogter, 2007. január 23.)