A téma kényes, így felvetése akár érzéketlenségnek is tűnhet. Ezért óvatosan próbálom ráncba szedni aggályaimat egy olyan üggyel kapcsolatosan, amely nem valószínű, hogy megtörténhetne nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű régiókban. 

Tragikus autóbaleset törte ketté Toller László pécsi polgármester és országgyűlési képviselő politikusi pályafutását, 2006. nyarán (június 19.). A szocialisták korábbi erős embere a nevezett dátum óta cselekvésképtelen, valószerűtlen, hogy valaha érdemi munkát tud majd kifejteni a közért. Viszont, mintha mi sem történt volna, továbbra is fenntartják számára a Tisztelt Ház 2. szektorának, 3. sorának, 4. székét. Akadályoztatása ellenére tagja a Parlament Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának. Ordító demagógiának fog hatni, de azért leírom, költségtérítésekkel együtt havi nettó 681 ezer HUF-ot utalnak rá a számlájára.

A zavaros közéleti térben szinte felülülésként hat, hogy soha nem látott konszenzussal, egyik politikai erő sem piszkálja meg ezt a jogilag teljesen nonszensz patthelyzetet. Az Alkotmány előírásai szerint egy mandátum a következőképpen válhat a múlt ködévé:    

20/A. § (1) Az országgyűlési képviselő megbízatása megszűnik:

a) az Országgyűlés működésének befejezésével,

b) a képviselő halálával,

c) az összeférhetetlenség kimondásával,

d) lemondással,

e) a választójog elvesztésével.

Mint azt konstatálhatjuk, így akár három év és tizenegy hónapig is pozíciójában maradhat egy ágyhoz kötött honatya. Lemondani nem tud, mert nem ura önmagának, választójogát nem veszíti el, mert nem követ el bűncselekményt, szerencsére életben marad, valamint nem biznisszel, tehát nem válhat összeférhetetlenné. Az ellentmondást a ciklus végének eljövetele oldhatja fel, vagy egy új törvény, a hasonló eseteket kiszűrendő.

A főállású feleség szerint viszont nem kérdéses (mint azt egy reggeli magazinműsorban hallhattuk tőle): a parlamenti tagság és vele a fizetés magától értetődően jár beteg férjének. A műsorvezető nem csap le a ziccerre, és nem kérdezz vissza: „miért is?”. Túl nagy benne a részvét. A hitves tovább görgeti eszmefuttatása vezérfonalát, és büszkélkedve meséli: ő készítette el párja vagyonnyilatkozatát (alá is firkantotta). Lehetséges volna ez jogilag?

Könyörgöm! Az OGY nem szeretetszolgálat, hanem egy professzionális ügyintéző testület. Legalábbis papíron. Gyakoroljanak gesztust. Kiírunk egy új választást Baranya megye 3. számú választókörzetében, míg a bajba jutott munkatársunknak összedobunk annyit (saját zsebből), mint amennyit most kap legálisan a semmire. Így működik ez a mechanizmus Normálországban…

(Blogter, 2007. február 6.)