A suszter jobb, ha marad a kaptafánál... Hiszen csak egy kontár keveri össze a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat, képzeli magát rendőrségnek, ügyészségnek és bíróságnak egyszerre (Montesqieu forog a sírjában).

Avagy mennyivel izgalmasabb lenne szakmailag egy fincsi próbaper indítása a kordonos joghézag kiiktatására, mint az amúgy jól hangzó, ám kevés szoftvert feltételező polgári engedetlenség. 

Persze a fiúk nem olyan ostobák, mint ahogyan kinéznek, ők csak sajtónyilvánosságot akarnak. Gondolom, a televíziós stábok nem véletlenül flangáltak a Kossuth tér környékén komplett közvetítői kocsikkal, és álltak lesben, hogy megörökítsék a bontómunkásokat. Kellett a cécó, a tematizálás, a hiszterizálás, túl békés volt az elmúlt három hónap. Az sem lett volna ellenükre, ha a karhatalom egy cseppet erőszakosabban lép fel a kelleténél, netán őrizetbe veszi valamelyik honpapát, miközben cirkuszi számát alakítja. Lehetett volna ávéházni, bolsevikozni, Révész Mártíruszosat játszani. 

Közben a levitézlett rendőrfőnök egyre magasabbra emelteti a kordont, azonosító nélküli beosztottaival; az elhatalmasodó gumicsont-kórban szenvedő média, éjszaka élőben közvetíti a semmit; a képviselők példamutatóan röhögtetik ki magukat csavarhúzóikkal és egyéb feszítő szerszámaikkal; az eltorzult arcú demonstrálók (akiknek csak jogaik vannak, kötelességük zéró) pedig kiváló útmutatást kapnak a nemzetnagyságoktól, a forradalmosdi újraindításához. Ergó, mindenki teszi a dolgát…

(Blogter, 2007. február 2.)