Szikora Róbertről köztudott, hogy két remekbe szabott koncert között felkeresi a legközelebbi katolikus templomot, és meggyónja a celebélet földi hívságaival együttjáró bűneit. Jól reprezentálja az átlag hívőt, míg saját magát tüzes korbáccsal ostorozza, addig az Isten földi szócsöveként funkcionáló papok legkirívóbb sumákságai fölött is szemet huny.

A „Civil a pályán” egy beszélgetős műsor, ahol három szakértő között megjelenik egy outsider is, mint azt a cím is illusztrálja. Az egyházi személyek átvilágítása, valamint a pártállam és a klérus kapcsolata adta a keddi adás vezérfonalát. Ungváry Krisztián, a téma avatott történésze a teljes beismerés mellett tört lándzsát, burkoltan ultimátumot is adott a csuhásoknak. Jobban teszik, ha maguktól állnak a nyilvánosság elé, mert többtucat kutató bújja a levéltárakat, így hamarosan minden kiderül. A csikidám egyetlen legitim magyar képviselője erre kifakadt. Magasan tesz az egészre, őt nem érdekli a múlt, különben is feloldozást csak Jézus Krisztus adhat, így semmi jelentősége, hogy ki milyen spicli volt. Ha mindegy, hogy miféle gerinctelen alakok szolgálnak ebben a pénznyelő szervezetben, akkor szükség van rá egyáltalán? Tenném fel a költői kérdést, ha nem szorult volna belém ennyi jóindulat... 

„Hagyjuk ezt az egészet, legyen már vége.” Ez már nem a „Ciao Marina” nevergreen dalnokának, hanem Paskai bíborosnak a hozzáállása az ügynök-gatehez. Jó mélyen homokba a burát, avagy fejétől bűzlik a hal…

(Blogter, 2007. február 1.)