A nyakigláb hobbifutó után, a mélynövésű futballista is megtartotta akadémiai székfoglalóját. Kossuthot és Széchenyit egyaránt felülmúló nagyformátumú beszéde, méltó válasz a Népszabi lepedőnyi fizetett hirdetésére. Politikai váltógazdaságunk vezérei fejtörést okoznak a négyévenkénti ikszelésnél, hiszen mindketten igazi alternatívák. 

Elérzékenyül a mezei polgár, hiszen másról sem olvas a külpolitikai rovatokban, mint a visegrádi országok problémahegyeiről, szélsőséges veszélyeiről. Minket azonban a Mindenható kegyelme folytán megkímélt a sors, itt esélye nem lenne holmi bigott lengyel ikreknek, egész háremet fenntartó cseh kormányfőknek, kisebbséggyűlölőkkel összekacsintó sármos szőke szlovákoknak. Kiválasztottak vagyunk, így a Kárpát-medence ezen szegletében csak a kompetencia az egyedüli fokmérő, mert a magyar átlát a szitán. 

A baloldali fenomén zsenialitását, művészet- és tudományágakban való kiapadhatatlan jártasságát már kiveséztem, most lássuk a másik oldal prominensének, a jelen kihívásaira adott válaszait. A felcsúti versenyző elsősorban a közgazdaságtan és a szociálpolitika területén igen erős, megspékelve némi irodalommal, bűvészettel és feminizmussal. Olyan, eddig sehol sem publikált összefüggésekre világít rá, miszerint a nyugdíjalap (eddig azt sem tudtuk, hogy létezik) jelentős hányadát a 90-es évek közepén ellopták, így drága szüleink, nagyszüleink öregkori ellátása veszélybe került. A szónok azt nem részletezi, hogy kik lovasítottak és azt sem, hogy ha erről információja volt, akkor miért nem kért jogorvoslatot, de ennek bizonyára a fránya időhiány az oka. 

Orbán megcáfolja azokat az axiómákat, miszerint egy politikai tömörülés, csak néhány, jól behatárolt társadalmi csoport képviseletét vállalhatja fel. Itt kérem a csecsszopótól az aggastyánig, a lúzertől a milliárdosig, a szinglitől a nagycsaládosig mindenki megtalálhatja a maga számítását. Lehetsz sztahanovista vagy notórius munkaszabotőr, tanuló vagy iskolakerülő, becsületes vagy a törvénnyel összeütköző, bármilyen problémádat orvosolja a Fidesz-MPSZ. Rodolfót meghazudtoló trükkökkel sem marad adós a művészúr. Csiribú csiribá, ő bizony kifehérítené a gazdaságot, leépítené az állami bürokráciát, teljes foglalkoztatottságot hozna el, adócsökkentéssel növelné sokszorosára a bevételeket. Reformelképzelése méltán kívánkozik a Yale katedrájára… 

Az előadó, dolgozata vége felé egy XXI. századi szüfrazsett képében jelenik meg, a nők egyenjogúsága mellett tőr lándzsát. Igaz, tegnap még a klasszikus családmodellt preferálta, hagyományos szerepekkel, és talán holnap is ezt fogja, de legyen ez a nap a hölgyeké. Valamint a fogyatékkal élőké. A kielégítő ellátásuk egyetlen feltétele, a nemzet orvosának, Mikola Istvánnak a miniszterré léptetése. Záróakkordként huszadszor kapunk idézetet Nagy Gáspárból, jelezve: államférfiúnkat sűrűn csókolja homlokon a költészet múzsája. 

A két nagyágyú egymást múlja felül konstruktív javaslatokban. Egy percig nem aggódom a jövő miatt, Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az ország irányítása rátermett kezekben nyugszik! Legyen a palást és az országalma akár a szocialista, akár a konzervatív géniusz markában…

(Blogter, 2007. január 30.)