Oázisként tűnik fel a magyar elektronikus média sivatagában a Demokrácia Részvénytársaság című rádióműsor, a Pont FM 88.1 (ex-Budapest Rádió) kínálatában. Az alternatív körökben jól ismert, a kissé hebrencs Puzsér Róbert (két tettestársával karöltve) minden hétköznap kora este mutat egy jó nagy adag fuckot a teljes politikai spektrumnak. Anélkül, hogy szándékomban állna orálisan kényeztetni az úttörő project tagjait, el kell mondanom, kedvelem ezt a permanensen fikázó stílust.

Ahogy az lenni szokott, a műfajból adódó ingerszegénységet telefoninterjúkkal dobják fel a szpíkerek. Szerdán a Fiatal Baloldal alelnökének, egy bizonyos Marsovszky Balázsnak igyekezték a 0%-os ismertségét felfelé mozdítani. A tapasztalatlan politikuspalánta valószínűleg előregyártott, mirelit kérdésekre ácsingózott, legalábbis ezt sugalmazta a magyar nyelv jelzőivel kifejezhetetlen felkészületlensége. 

Természetesen a múlt hét végi Che Feszt adta az ürügyet a vizithez. Ellentmondások garmadájába kergették bele, a példaképéül az argentin orvos-forradalmárt választó FIB-est. Teketória nélkül szegezték neki az alábbi, dióhéjban összefoglalandó kérdéseket (zárójelben a válaszok): 

1. „Kívánnak-e tiltakozni a kormány neoliberális gazdaságpolitikája ellen, amit az asztmás rebellis imperialista csökevénynek bélyegzett meg.” (korlátlan mennyiségű csönd lepte be az étert felelet gyanánt)
2. „Orbán Viktor baloldali retorikája vállalható az ifjú szocialistáknak?” (itt sem volt sokkal szószátyárabb az alelnök úr, ám a „nem” szócskát csak kinyögte)
3. „Ha Guevara ma élne, bizonyára szabadcsapatokat szervezne, és fegyveresen döntené meg a fennálló rendet.” („Pacifista vagyok.”)
4. „Az oktatási rendszer megváltoztatásáról, a fizetős tanulás bevezetéséről mi lenne az álláspontja a pólókon feszítő ikonnak?” („Fogalmam sincsen.”)
5. „Ő egy alulról jövő népi kezdeményezéssel képzelte el a társadalom átalakítását, míg az önök pártja ugyanezt felülről próbálja véghezvinni.” (ehhez az axiómához sem tudott hozzászagolni emberünk)
6. „Helyesnek tartanák a kollektivizálást?” („Nem, a piacgazdaság hívei vagyunk.”)
7. „Che Guevarát elfogadhatónak tartják, és Kádár Jánost?” („Őt nem.”)
8. „Kívánnak-e osztályharcot kirobbantani?” („A mai világban ez nem téma.”)
9. „Che atomfegyver bevetéséről vizionált Florida ellen. Erről mi a véleménye?” („Elítélem az erőszakot.”)
10. „Ápolnak-e baráti kapcsolatokat a kubai ifjú kommunistákkal?” („Nem.”) 

Gyakorlatilag nincs olyan sarkalatos pont Ernesto Guevara de la Serna életében, amely összepasszolna az MSZP hivatalos álláspontjával. Ezek után gigantikus rejtély, miért ment el Gyurcsány Ferenc az emlegetett bohóckodásra, és miért engedi a kormánypárt, hogy csikócsapatuk ilyen kompromittálódott személy nevét tegye ki az ablakba. Valószínűleg, a diákhitelből naphosszat sörözéssel töltő, bódultan világmegváltó gondolatokkal kísértő bölcsészhallgatók tömegének megnyerése lehet a valós cél, akik körében ez a név még bír némi vonzerővel. 

Az egy külön misét érdemelne, hogy miért nem rángatják el a mikrofonközelből, Medgyessy Péter kommunikációs képességeit is alulról szagoló, agitproposnak tökéletesen alkalmatlan  káderüket...

(Blogter, 2007. február 22.)